Miért nem értékelik a komoly és csendes embereket? Miért olyan közömbös velük mindenki?

"Nem szeretem az értelmetlen poénkodást,sokkal inkább az elmélyült,értékes beszélgetéseket."

"Nem is igazán beszélnek velem az emberek,csak úgy,ha én megyek oda hozzájuk."

Még a legértelmesebb embernek sincsenek napi 24 órában mélyenszántó, komoly gondolatai. Miről beszéljenek veled, ha hétköznapi csevegésre nem vagy hajlandó? Az emberek ahhoz vonzódnak, akinek a társaságában elengedhetik magukat, lazíthatnak, aki felvidítja őket.

Ahh, nő vagy, milyen filozófikus gondolkodásod van mégis.

Azt tanácsolnám, hogy ne te akarj megváltozni. Ne mindig a komoly és becsületes emberek változzanak meg. Tudom milyen helyzetről beszélsz: minden nap szinte ugyanaz az unalmas légkör, legalábbis számodra. Ahogy belépsz a munkahelyre, már érzed, hogy valami tombolna benned, amit másokkal is megosztanál, de mégis a környezet arra késztet, hogy visszafojtsd magadba, mindazt amit érzel.

Az a dumagép megint ott ül valamelyik széken és osztja az észt még 3 embernek. A többiek megint ugyanolyan szórakozott képeket vágnak, mint mindig, amikor valami könnyű témájú beszélgetésbe vannak belehabarodva.

Csak téged nem vesz észre senki. Jobban mondva észrevesz, de max ameddig becsukod mögötted az ajtót, mert azután már ismét valaki másra figyelnek.

Egy olyan munkahelyen ahol mindenki viccel mindenkivel csak téged hagynak ki és ahol mindenkinek odadobnak egy "Szervusz"-t, csak neked nem.. nem egy könnyű eset.

De ne próbálj más lenni, mint aki vagy, mert az égő. A te saját személyiségeddel és viselkedési módoddal menj oda a többiekhez és kérdezd meg, hogy hogy vannak vagy valami, de ne restellve menj oda. Természetesen nem fognak elzavarni, miért tennék ? Csak valószinűleg arról van szó, hogy ők amikor összehaverkodtak akkor mindegyik kereste a másik társaságát. És igy aztán megismerték és megkedvelték egymást.

Te valószinűleg nem kerested meg senki társaságát és ezért nem is ismert meg téged senki. De még nem késő, hogy meglássák, hogy milyen nagyszerű vagy !

És ha beválik, amit irtam akkor ird meg nekünk ! Vagy bármi is történt...azt is ird meg.Sok sikert !

Első kérdésedre a válaszom az lenne, hogy hmm...nos, nem épp arra gondoltam, amire te gondoltad, hogy gondoltam. Sok nő valóban sokat filózik szinte minden dolgon, de ezt hibásan nevezik az emberek filozófálásnak. Valóban ez egy sértés a filozófálásra nézve.

Filozófálni azt jelenti, hogy mélyebben elgondolkodsz a mindennapi dolgokon,eseményeken, embertipusokon, de azt tisztán csinálod és értelmesen. Mondok egy példát: te filozófálsz azon, amit leirtál eddig: mentalitási különbségek, személyiségtipusok, kommunikálási nehézségek a különböző értelmi szintek miatt,stb.

Viszont a bnőd, "Laura" például, ugyancsak 'filózik', csakhogy arról, hogy a volt pasija miért szakitott vele 2 hét után vagy hogy a legjobb barátnője miért tölti olykor a hétvégéjét nélküle.

Szóval itt van a különbség: szinte minden ember képes akár heteket,hónapokat is töprengeni és rágódni bizonyos dolgokon. Kevesen képesek mélyrelátni és arról filozófálni, hogy mit látnak ott bent.

Az felületes dolgoknál mellesleg nem is lehet mélyre látni, hiszen annyira felszinesek, hogy mélységük nincs, ezért aki banalitásokon töpreng az nem filozófálhat, hiszen nincs hova mélyre lásson. És a nők sokszor elvesztlődnek a jelentéktelen dolgok között, töprengenek rajtuk, de az nem filozófálás.

Második kérdésedre: tudom, hogy ezt érzed. Sőt, még akkor is tudtam, mielőtt ezt leirtad volna. De sokszor okosabb, ha azt tesszük amiről tudjuk, hogy jó lesz nekünk hosszútávon és nem azt, amit éppen érzünk. PL. attól, hogy most valakinek épp cigarettázásra van kedve, attól még nem gyújt rá, mert tudja, hogy a dohányzás káros a szervezetre hosszú távon. Ezért inkább sportol, megeszi a kedvencét vagy beül egy dús-habos fürdőkádba. És kis idő múlva rájön, hogy milyen jó, hogy az eszére hallgatott és nem csak az eltompult ösztöneire.

A te esetedre leforditva: az érzéseid csalókák lehetnek. Most erősen ellenkezik valami benned, hogy megnyilj, de ha nem teszed meg akkor később sokkal rosszabb lesz. És ezt megkell jegyezd és felkell dolgozd. Az AGYADDAL. Mert sokszor az agy ment meg minket, nem az érzések. Addig hidd el, ameddig nem lesz túl késő.

Mert most ezt itt eldumáljuk és talán valaki jókat mosolyog, hogy mennyit szövegelek én is egy ilyen témán, de az ilyen szociális problémák egyáltalán nem játékok és ha elfajulnak és életed részéve vállnak akkor súlyos károkat is okozhatnak a szociális fejlődés terén.

Sok sikert kivánok továbbra is, ha valami kérdésed van még szivesen válaszolok !

Várom én is a válaszokat, tanácsokat, hasonló gonddal küzdök.

Elég sok férfi dolgozik nálunk, és állandóan a sex a téma férfi-férfi, férfi-nő közt is. Persze az elején velem is poénkodtak, de leállítottam őket, hogy nem vagyok a lotyójuk, velem így nem beszélhetnek, stb. Tényleg nem értem az embereket. Állítólag "normális" családanyák is hagyják magukat tapogatni, minden nap puszival üdvözlik a kolléga-kolléganők egymást. Kibeszélik az esti dolgaikat, és megbeszélik azt hogy ők mit csinálnának egymással, persze csak poénból. Hát én nem puszilkodok senkivel, és nem engedem magam tapizni. Ha valakihez szólok, normális kérdést teszek fel, nem "poénosat". Nem is kedvelnek, mert hogy nem vagyok benn a poénjaikban. Az oké, hogy jópofának tartom ezt egy bizonyos szintig, de én erre nem vagyok vevő. Ennek ellenére nekem is rosszul esik, mikor bejön egy bizonyos férfi kolléga, mindenkit végigpuszil, de engem kihagy. Igaz, hogy én mondtam neki, hogy ne kezeljen úgy, mint a többieket (mint egy riban.cot) de attól még köszönhetne, nem igaz?