Ha valakit sokat vertek meg gyerekkoràban, az lehet annak a következmènye, hogy váratlan hangokra, szituàciókra megilyed?

Gyerekként sokszor megvert az apàm, órdibált velem, csúnyàn beszèlt stb... Plussz elvileg mikor anyu terhes volt velem, tőrtént anyuval vàratlan stressz helyzet, ami elvileg kihat a magzatra.

Ennek következtèben, a mai napig előfordul velem az, hogyha hírtelen zajt hallok, durranást, vagy hasonlót, pl dudàlnak, vagy megilyeztenek akkor reflex szerűen összehúzom magam. Ès a mai napig pl fèlek a fegyverektől mèg akkor is ha csak gàzfegyver. Egyszerűen nem bírom a lövès hangját.

Valamint jártam fèl évig Thai boxra, de a pàrharcoknàl nem mertem komolyabban belemenni az ütésekbe, fèltem az ütésektől a fàjtalomtól, ezen kívül az utcân vagy bàrhol, kerültem a konfliktusokat, a balhèzást. A suliban gyakran terorizàltak ès ütöttek màr meg. De hiàba voltam ideges, senkit nem tudtam megütni, ha megütöttek nem ütöttem vissza, pedig gondolatban dúrvân elintéztem volna a tàmadót.

Mindezeknek lehet az az előzmènye, hogy gyerekkoromban èrtek traumàk, és gyakran megvertek órdibàltak velem?