Ez a boldogság útja a számomra? Ha egyáltalán járható, hogyan tegyem?
A minap csináltunk az osztályban egy komplett próba angol felsőfokút (korábbi listening/reading/writing + szóbeli a tanárom előtt egy random osztálytársal), és a 35 fős osztályból csak nekem lett volna meg a felsőfokú. Nekem összesítve 74%-om volt, szóval korán sem volt tökéletes, de viszonylag simán meglett volna, ellenben a többiekkel.... Ők 0-40%-al végeztek, ami betudható annak is, hogy nem érdekelte őket, de azt hiszem nem vagyok egoista, ha azt mondom, hogy órán is sokkal jobb vagyok a többieknél.
Ilyen boldog még életemben nem voltam, hogy végre-valahára én lettem a legjobb, jobb voltam mindenki másnál! Bár az még jobb lett volna, ha hiba nélkül tudok átjutni ezen az akadályon, de így is büszke vagyok magamra.
Ezek után a kérdéseim:
1) Maximalista vagyok?
2) Elítélsz ez miatt?
3) Ha minden tantárgyra készülök, utánaolvasok a dolgoknak, akkor egy boldog ember lehetne belőlem?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
+1 kérdés: Van egy lány az végzős évfolyamban, aki mindent tud, a tanárok imádják, a diákok irigyek rá. Azt hallottam, hogy olyan dolgokat is tud, amikről a tanárok nem is hallottak...
A kérdésem ezzel kapcsolatban elég szimpla; hogy csinálja? Értelemszerűen nem csak előreolvas az anyagban. Minden érdekli, minden dolognak utánajár? Hol?
A wikipédia hétköznapi emberek által szerkesztett interneten található "tudástár", ami eredetileg jó elképzelés lehetett, de mivel bárki szerkesztheti, így könnyebb fals információt találni, mint igazat! Akkor hogy?!
szerintem ez nem oylan rossz dolog. :)
mindenkiben van egy büszkeség érzet, ha jól teljesít. :)
de szerintem ezt egy idő után megfogod szokni.
és a 3. kérdesdre a válasz pedig az, hogy igen, leehtnél boldog ember ;)
Elsővel egyetértek.
Tapasztalatból mondom, hogy meg lehet szokni a legjobbnak lenni.
Középsuliban én full átlag voltam, volt amikor nagyon szar jegyeket is szereztem, és tök leszartam, nem érdekelt, amennyire szükségem volt megtanultam így is....
Aztán egyetemen bekerültem a top 10-be. Ami egy 400 fős évfolyamon egész menő. A legnehezebb zh-kon sokszor az enyém a legjobb eredmény. Először eufórikus volt ilyen sok versenyző közt a legjobbnak lenni, aztán ma már inkább "ok a mai vizsgán megint csak nekem lett ötösöm", ment a többi közé, ez lett az "alaphelyzet"... Az a baj innen csak lefelé van út :D
A +1 kérdésre pedig azt válaszolom hogy középsuliban nem olyan komoly munka többet tudni mint a tanárok. Innen egyetemről visszanézve nem kell sok tudás középsuliba tanítani... Hogy hogyan lehet a csaj ilyen okos? Rengeteg jobbnál jobb könyv van, magyar, angol, bárki hozzá juthat a legfrissebb kutatási eredményekhez ma már... Középsuliban mondjuk átlag napi 1-2 órát tanul az ember suli után otthon, bőven van ideje bárkinek a tanárok fölé tanulnia magát.... De azért sokan inkább élnek a suli mellett mint még rátanulnak :)
1, mindenki maximalista, csak van aki bemagyarázza magának hogy nem az.
2, igen, elítéllek az "ez" miatt (helyesírás)
3, a boldogság nem egyenes arányú a tudással.
+1, olvasás
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!