Boldog hazugságban vagy kegyetlen igazságban élnél szívesebben? Melyik élet a jobb?

Korrekt igazság.

Pl őszinte véleménnyel gyenge lelkű vagy/és kevés önismerettel rendelkezőknek fáj.

Aki tisztában van önmagában dolgaival, annak nem fáj a tény más szájából, mindegy, hogy "ó" vagy "rossz", előny vagy hátrány a téma. Nem veszi zokon, hanem elismeri azt.

Engem ezért nem tudnak megbántani semmivel velem kapcsolatban.

Van egy egészséges önképem s legbelül minden előnyömmel, hátrányommal tisztában vagyok.

Ha olyat mondanak, ami nem igaz, vitatémát nyitok és érvelek, megkérdójelezve a másikat honnan jött a meséje.

Pl amikor pletyiztek, hogy megcsalom párom...

Kivártam a megfelelő alkalmat és igazságérzetem felzendült az ebédlőben, ahova bevonultam egy családi képpel a kezembe:

Az én hűségem töretlen, míg a ti pletykáitok tévhit. Akivel láttatok az a testvérem volt, aki elvitt a postára és szép, hogy örülök, mosolygok rá és puszival búcsúzom az autóból kiszállva. (képen a párom és családom)

"Aztán csak óvatosan máskor az ilyen pletyikkel, nehogy tényeket meséljek következő idejövetelemkor!"

Mindenki lapított.

Holott bármiről lehet kérdezni válaszolok. Nincs rejtegetni valóm, mint sok másnak.

Épp ezért se lehet kicseszni velem.

Volt, aki susmogott hátam mögött, hogy nem megy a számolás, majd megfordultam és kedvesen elmondtam:

" igen, igaz, ám csak részben, mert fejben számolás nem megy, de papíron látva bármit megoldok, szivem."

Valamiért elég látnom, írnom és megy is. Ez van.

A családban is tudom kinek mi jár fejében és sokszor kimondom helyettük, legyen az bármi pl velem kapcsolatos vélemény." igen, tudom, hogy... " és mondom ami nyelve hegyén ül.

Zavarban vannak és annyit reagálok. Nincs ezzel gond. Ez tény. Vagy: nem baj, ha ezt gondolod, de merj kérdezni, nem harapok.

Pl fapofa - semleges arcom van és csak azon nevetek, ami számomra is vicces. Őszinte vagyok először is magamhoz.

Egy igaz barát van, aki hasonló hozzám és tisztelem, becsülöm egyenességét, igaz szavait, nekem rengeteget számít.

Hiányolom az emberek őszinteségét. Persze intelligencia is kell, hogy nem vulgárisan hozza a másik ember tudtára azt.

Csak 1 napig lenne egy globális igazságmondó anyag a levegőben. Vannak elképzeléseim, hogyan omlanának össze rengetegen.

Szoktunk így eljátszadozni ilyen elmélkedésekkel.

Valahol élvezném is a káoszt,de csak mert tudnám, az a "jelen" igazság, nem pedig álarcok ezrei.

Jöhet a kegyetlen igazság. (Már akinek az.) 🙃😈

Ui.: igaz boldogság a hazugságokon és igazságon túl található.

Ezért nincs jelenleg párom. Mindenre rájövök, észreveszem, ha valaki kammant, nem őszinte s nem szeretem, ha egyoldalú az őszinteség...

Az igazság nem kegyetlen. Maximum az igazság felfedésének módja, az igazsággal való szembesítés stílusa az, ami kegyetlen lehet.

Alapvetően az igazságot preferálom. Valótlan állításokból fals világkép, fals, eltorzult értékrend következhet, esetleg tort énkép, illetve hibás viszonyulás a valósághoz. Ebből meg könnyen következhetnek hibás döntések, hibás cselekedetek, így potenciálisan számodra kedvezőtlenül alakul események, amik lehet, hogy a világ helyes ismeretének birtokában elkerülhető lett volna.

Ott vannak a tehetségkutató versenyek. Van egy ember, aki mondjuk énekel. A környezetétől, a barátaitól azt a visszajelzést kapja, hogy milyen jól énekel. Vagy azért, mert bár az ismerősök is azt gondolják, hogy „szódával elmegy”, de nem akarják megsérteni az illetőt. Vagy azért, mert az ismerőseik nem tudnak különbséget tenni a hétköznapi, az átlagos – uram bocsáss átlag alatti – és a minőségi, kiemelkedő között. Boldoggá teszi az illetőt, ha elhiszi, hogy ő milyen jól énekel igen. De annál nagyobb pofont fog kapni, mikor egy tehetségkutatón elindulva idegenektől és hozzáértőktől kap egy hatalmas pofont. Akkor már inkább jobban járt volna egy kritikusabb véleménnyel az ismerőseitől.

De… Bizonyos helyzetekben vannak az igazság eszményét felülíró, az igazságnál fontosabb szempontok is. Egy 5 éves gyerek rajzát meg fogod dicsérni akkor is, ha amúgy a rajz objektíven nézve – így a rajzoló életkorától, személyétől függetlenül vizsgálva – mégiscsak „bénácska”. Mert sokkal fontosabb a lelkesedés fenntartása, az önbizalom növelése, a további gyakorlásra, tettekre való motiválás, az objektív értékelés helyett a fejlődés, változás értékelése, mint a kontextusából kiragadott objektív helyzetkép. Persze már egy 5 éves gyereknél is fontos lehet, hogy finom kritikával, javaslatokkal tereljük egy jobb minőség felé. De ami egy 5 éves gyerek esetén elfogadható és helyes, ugyanaz már egy 15 évessel szemben nem az. Igenis egy 15 éves kapja meg azt a kritikát, hogy a rajz, amit készített az mondjuk aránytalan. Nyilván nem mindegy ennek a ténynek a tálalási módja sem persze.

Vagy pl. tegyük fel hogy egy anyag és gyermeke balesetet szenved, a gyermek meghal, az anya meg haldoklik. Ilyen esetben a kegyelem magasabb érvényű, mint az igazság, az anyának azt kell mondani, hogy a gyermeke jól van, nincs komoly baja. Miért? Mert mivel az anya haldoklik, így a helytelen információból számára már nem következnek hibás döntések és tettek. Az igazság itt irreleváns, az viszont nagyon nem, hogy milyenné tesszük élete utolsó óráit. De még ha van is esély az anya túlélésére, akkor is jobb lehet a kegyes hazugság, növeli az életben maradni akarást, a gyermeke halálával „ráér” akkor szembesülni, mikor már a lehetőségekhez képest képes szembenézni ezzel a szomorú igazsággal.

Az igazság, az igazság tudása tehát borzasztóan fontos, de nem az egyetlen, minden mást felülíró szempont.