Egy szociális fóbiás fiatal felnőttnek hol lenne jobb élni, életet kezdeni: Budapesten vagy vidéken?
27 éves fiú vagyok. Mindkét helyen éltem, van tapasztalatom. Vidéki nagyvárosban nőttem fel nem túl távol Budapesttől, aztán Pesten éltem 5 évig, majd ott dolgoztam még utána közvetlenül 2 évig. Most megint vidéken élek, itt dolgozom egy munkahely váltás után.
Mondhatni hazatértem, de nekem a főváros után hiányérzetem van "itthon". Szinte minden ismerősöm, volt osztálytársam, régi haverom a fővárosba költözött, és emellett úgy érzem, túl kicsi ez a hely, beszorítva érzem magam ide. Pesten szerettem a tömegközlekedésen utazni, imádtam, hogy van metró, villamos, troli stb. Egyik hobbim a tömegközlekedés. Ez egyfajta aspergeres vonás.
Szociális fóbiásként engem pont a főváros nyüzsgése vonz inkább, hogy el tudok ott vegyülni, másrészt a fővárosban rengeteg érdekes dolog van, ahova egyedül is elmehetek (sok múzeum, hegyek, Margitsziget, vár, Városliget, rakpart, stb...), nem unalmas, sokkal több választási lehetőség van, hogy valamilyen közösséget találjak magamnak. Új életet kezdhetek. Itt vidéken viszont azt érzem, hogy csak egy dobásom van, mert itt az emberek ismerik egymást, megjegyeznek minden sérelmet, nézeteltérést, megy a pletykálkodás, stb.
Ezzel szemben elég nagy lokálpatrióta vagyok, szeretem a városomat minden hibájával együtt, továbbá vidéken nyugodtabb is az élet, olcsóbb (hamarabb tudnék lakáshoz jutni), és kevesebb lezüllött ember van, és még a szüleim közelsége is a vidéken maradás mellett szól. Sajnos itt viszont kevesebb van mindenből ugyebár, ahogy fentebb írtam. Kultúrából, sportolási lehetőségből, szabadidős kikapcsolódási lehetőség terén, mindenből. Aztán meg úgy érzékelem, elöregedett a városom lakossága, és innen kihalt az értelmiség. Rengetegen elmentek a fővárosba, és a még nagyobb megyeszékhelyekre (pl. Szeged, Debrecen).
Érzem, hogy ki kéne mozdulnom, és itt vidéken már több társaságban voltam járatos iskola alatt, de nem tudtam beilleszkedni. Pesten még nem írtam le magam. És ott lehetne válogatni a közösségekből.
Nem igazán tudok dönteni. Lélekben mindkét helyhez kötődöm. Pesten születtem, laktam és dolgoztam is ott, közeli rokonaim is ahhoz közel élnek, viszont a szüleim vidéken maradnának (bár nem túl messze Pesttől). Az itteni vidéki munkahelyem nem tudom, meddig lesz még meg, mert csak határozott időre szól a szerződésem, nem tudom, hogy meghosszabbítanak-e.
Pesten azt érezném, hogy valahogy mégis egy idegen, vidéki ember lennék, itthon viszont a hazai pálya ellenére is elvágyódnék innen, mert valami hiányérzetem van. Emberi kapcsolatok hiánya az oka persze, de a dilemma, hogy hol találni könnyebben barátokat. Vidéki megyeszékhelyen vagy Budapesten?
Igen, Bp. Én falun nőttem fel és rettentő volt szocfóbiásként. Ha nem köszönsz a helyieknek hangosan, akkor kinéznek (mit van olyan nagyra magára). Ha a szomszéd "beszédes", akkor le kell vele állni bájcsevegni, ha nem szintén te leszel a sz@rarc. Simán belépnek az aurádba: pl nemtom mesterembernél volt az, hogy random elkezdi csapkodni a vállam és hasonlók.
Nekem rengeteget oldódott a munkám miatt a szocfóbiám, de Bp-re költözve sokkal kellemesebben érzem magam így is. Elég azzal beszélni, akit ismerek/akivel akarok. Ugyan itt is van pl szomszéd, de valahogy személytelenebb az egész, ahogy fentebb is írták. Emellett azért érdemes lenne valami módszert találni a fóbiád oldására. Esetleg az agglomerációt tudnám javasolni. Én is egy agglomerációs faluban nőttem fel és a betelepülők számának növekedésével azért erősen oldódnak a fent leírtak. Szóval ha vidék+személytelenség kell akkor ajánlom Bp környékét.
#5-ös. Pont az agglomerációba nem költöznék soha. Azért, mert helyben nincs munka, kénytelen vagy bejárni Pestre, ami napi 1-2 óra ingázást jelent oda és vissza. Nem akarok 6 előtt kelni, és délután 6 után hazaérni. Azzal telne el a szabadidőm fele, hogy bumlizok a MÁV-val, Volánnal, BKV-val. Akkor már vagy Pest vagy egy vidéki nagyváros.
Bár szerintem is Budapesten könnyebb feloldódni. Ott nem nézik rögtön ki az embert, ha egyszer véletlenül nem köszön, nincs mindenkiről rögtön pletyka, hogy ilyen meg olyan, mindenki megy a dolgára. Ja és hasonló embereket is könnyebb találni, nagyobb számban vannak olyanok, mint te.
#8-as:
Én 2 évig jártam fel Pestre egy kicsit messzebbről (80 km), és elég is volt belőle ennyi.
Meghatározó tényező az is, hogy introvertált, ambivertált vagy extrovertált vagy-e.
Nekem introként egyértelmű.
Full csendes, nyugis városrész/szél vagy messzebb a várostól.
Természetközelibb vagy távolabbi helyet szereted jobban?
Meg ilyen kisebb dolgokat is érdemes figyelembe venni.
Intro, szociális fóbiával kegyetlen.
Városban max 2 havonta mozdultam ki nappal.
Csak éjjel sportoltam levegőn napi szinten.
A vásárlást igyekeztem egyben lenyomni, a napi kenyér adagomat meg sütöttem. (mai napig, mert van egy recept, aminek rabja lettem)
Kisugárzásom, megjelenésem miatt pedig mindig is vonzottam az emberi tekinteteket és megfojt.
Egyik megrendelőmhöz házhoz kellett mennem egy faliszobor miatt, a kijelőlt időpontok előtt már 2-3héttel előtte rosszul voltam, hogy emberekkel kell érintkeznem.
Városban sok zaklatóm is volt. Voltak esetek, amikor követtek pl hazáig, de volt olyan is, hogy a randim alatt követett egy ember, akivel meg voltam inkább haza kísért.
Ha extrovertáltabb vagy, lehet jobb a város, de ki tudja.
Neked kell magadat ismerni, hogy dönts.
Ez kb olyan kérdés, milyen szakmát, tanulmányt tegyen le az ember.
Olyat, ami számára jó és szereti is, mert hozzá közel áll.
Vagy: "milyen ajándékot vegyek x-y-nak?"
Válaszom: nem mi élünk vele, azaz nem ismerjük őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!