Mit lehet tenni a paradox beállítottság ellen?

Nevezhetjük bizonytalanságnak, identitászavarnak vagy bárminek. Lényegében a problémám, hogy mindig a két véglet közül vágyom mindkettőre. Szabadságra és kötöttségre, pörgésre és pihenésre. Ha hajtok akkor fáradt vagyok, ha pihenek akkor fel vagyok pörögve. Ha egyedül vagyok társaság kell, ha társaság van egyedül akarok lenni. Ezért sosem érzem jól magam és ez már megkeseríti a mindennapjaimat. Sokszor gondolok rá, hogy elutazom valahova világot látni, vagy elköltözöm egy kis időre, mert én abból merítem az energiát, ha mindig láthatok új dolgokat, kipróbálhatok valami mást is. Csak nem szeretném itt hagyni a páromat, mert ugye ő meg nem ilyen típus. És a családomat sem tudnám nyugodtan itt hagyni magukra, hiába önállóak, már az is zavarna, hogy nincsenek a közelemben és minden percben rájuk tudnék csak gondolni.

De egyébként mindenben így gondolkodom. Ha megveszek a boltban valamit (pl kék felső) akkor mire hazaérek már tuti nem tetszik mert mondjuk a pirosat kellett volna. De ha azt vittem volna akkor meg a másik kéne. Ha túl indulatosan reagálok valamire akkor utána soknak érzem magam. Ha hidegvérűen akkor meg kevésnek. És mindkettő elég jól megy. :D Nincs kettős személyiségem, skizo se vagyok.

Ezeket leszámítva jól érzem magam ahogy vagyok, csak jó lenne már harmóniában is lenni kicsit. Ti is szoktatok így lenni, vagy ez már kóros? :D

Tippek?

26/L