Mi annak az érzésnek a neve, ami több barátságnál, de kevesebb szerelemnél?

sz*pás, mert egyik sem, a lehető legroszabb.

Az egyiknél több, de a másikat nem érheti el, talán soha.

Szerintem érdemes élesen meghúzni a határt a kettő között, ha semmiképpen nem akarsz többet a másiktól.

Én így jártam, 5 éve voltunk barátok, de bennem már a felénél kialakult egy furcsa érzés, amit nem tudtam hova tenni. Azt gondoltam, biztosan csak nagyon ragaszkodom hozzá, mert igazi barátok vagyunk, ennek ellenére nem tudtam azt mondani, hogy pl. testvéremként szeretem, mert egy testvért nem csókolnék meg...

Emiatt nem hiszem, hogy van köztes dolog. Nem lehet összekeverni a kettőt. Vannak haverok, barátok, és ezek mellett, de tőlük teljesen függetlenül van egy szerelmed. A különbség a barátság és a szerelem között talán az, hogy szerelmed csak egy lehet, barátokból meg amennyit akarsz.

Azt a bizonyos "legjobb barátot" meg sem említem, mert sok esetben úgy gondolnak erre a személyre az emberek, hogy szerelmesek bele, de azzal áltatják magukat, hogy ő csak egy szimpla barát, mivel tudják, hogy az a legjobb barát nem úgy áll hozzájuk, mint ők hozzá.

Szóval nem hiszem, hogy van neve, mivel nem gondolom, hogy létezik ilyen :)

Hát, ha van ez az érzés, akkor biztos, hogy csak te érezheted így. Különben nem tartana még mindig így teljes 2 éve.O.o

Vagyis a barátod biztos az egyik közül valamelyiknek tart, vagy csak nem mer beszélni róla. Ha olyan jóban vagytok, miért nem beszélitek meg? Vagy most bizonytalanná vált a kapcsolat?...igen, asszem ez lehet az érzés neve. Bizonytalanság, nem?

Amúgy én úgy tudom, hogy az ilyen fiú-lány barátságok nem tarthatnak örökké, sajnos:( Vagyis az egyik fél tuti bele fog zúgni a másikba, a mási meg nem akarja összetörni, ezért kialakul valami bizonytalanság, amit nehéz helyre hozni.

Ez egy afféle birtoklási vágy/életérzés, ami rendkívül káros és az embernek mindent el kell követnie, hogy leszoktassa magát erről. Én - fiúként - éreztem ilyesmit egy-két fiú osztálytrársam iránt a középiskolában annak idején. Ennek az volt az oka, hogy előtte magányos voltam, nem volt haverom stb. De ez a kizárólagosságra való törekvés engem is megijesztett. Még az is végigfutott az agyamon, hogy ez már homoszexualitás lenne (???) Hál'Istennek nem az volt, mondjuk nem is testi vonzalmat éreztem az iránt a pár srác iránt, de nagyon bosszantott, hogyha mással is szóbaálltak. De sikerült lenevelnem erről az irracionális és káros dologról. Ennek már amúgy több, mint 20 éve.

Ha nem erre gondolt a kérdező, akkor bocsi, bennem ezt idézte fel a kérdés.