Az életben annyi szép dolog van, hogy találjam meg?

ismerem az érzést.

én is szünetekben csak a telefonommal játszottam.

gimi első osztályában, ahova mindenki egy osztályból jött, tehát jól elvoltak, és ki kiváncsi a másik iskolából jött lányra?

én meg amúgy se vagyok vmi barátkozós típus. de aztán osztálytváltottam. és ott meg mindenki olyan, mint én. hamar barátkoztam meg a többiekkel.

és megtanultam: ne erőltess semmit.

ha épp nem tudsz mit mondani, akkor ne mondj semmit.

ha tudsz, akkor mondd. nem számít hogy lehet nem fognak rajta röhögni, vagy unalmas téma, de lehet a másik szerint nem.

én már majdnem pszichológushoz kerültem, mert annyira depressziós lettem hogy nem tudok beilleszkedni. de 17 évesen gondolom nem új osztályod van.

de pl. a padtársaddal vagy aki mögötted/előtted ül. velük könnyű, mert ott vannak közel:D

és szerintem hagyd abba hogy a telefonoddal játszassz. képzeld magad a többiek helyébe: hogy ott egy fiú, aki egész nap csak egy helybe ül és a telefonját nézi. az úgy valahogy taszító. inkább nézd a többieket. ha vmi vicces történik, akkor te is röhögj. az másnak is szimpatikusabb, ha valaki mosolygós.

témának meg ott a suli: tanultál mára? vagy a tanárokat is szóba hozhatod. nem hiszem hogy arra nem tudna mit mondani a másik.

de amúgy lányként mondom, hogy fiúkkal könnyebb összebarátkozni. szerintem. mert sokkal barátságosabbak. mármint én úgy vettem észre. úgyhogy kitartás :)

ma 16:14 voltam

Azt gondolom, hogy a telefonnal játék azt üzeni a külvilágnak, hogy "Fontos dolgom van, - ne zavarjatok!"

-És nem zavarnak - meglepő módon.

-Az ég felé tátott szájjal állsz, és várod, hogy landoljon benne egy grillcsirke!

Ajánlott Neked megtenni a kezdőlépéseket, - nem várhatod el, hogy kitalálja a környezeted azt, hogy mit szeretnél.

Ne bántódj meg kérlek, - inkább vedd a fáradtságot, és gondolkozzál el azon légy szíves, hogy igazam van-e!

Utolsó vagyok, - aki kérte, hogy gondolkodj el légy szíves...

Az a gyanúm áll fenn, hogy egy ingerszegény, monoton életvitel áldozata lehetsz.

"Csukott szemmel" jársz-kelsz a Világban? Semmi nem történik Veled, - Körülötted? -Kétlem.

Próbálj meg odafigyelni arra, hogy mi történik körülötted - azért, hogy legyen véleményed dolgokról, amit látsz, ill. tapasztalsz.

Ha már "nem lehet kirobbantani a számítógép elől", - ez egyébként (szerintem) "a XXI. század betegsége", - akkor próbálj meg az internetfelhasználás területén megtalálni egy olyan arányt, amely időben ismereteket "szívsz Magadba", - és semmi mással nem foglalkozol.

Miről beszélgetnél szívesen? Kikről beszélgetnél szívesen? Milyen zenék, tudományok érdekelnek?

Ha van elképzelésed keress rá arra, ami érdekel...

Olvassál!...

Hallgass zenét!...

Nézz filmeket!...

Csak érdekel valami!

-Ezekről tudsz beszélgetni a korosztályoddal, ha úgy adódik. :)

Próbálkozhatnál sporttevékenységgel is.

Biztosan van olyan mozgásforma, ami összeegyeztethető az (kialakulófélben lévő) egyéniségeddel.

A legköltséghatékonyabb mozgásformák közé tartozik például a futás.

Nem, nem az Olympiára kell felkészülnöd!...

Tudtad például azt, hogy a sporttevékenység oldja a stresszt? Tudod-e, hogy az elégedettség milyen formája tölti el a sporttevékenységet végrehajtó embert?

-Pláne, ha elégedett is magával...

Fiatal vagy, - próbáld megismerni a korlátaidat!

Nem megbántó szándékkal "irkálok" Neked, - hanem azzal a céllal, hogy megpróbáljalak "kirobbantani a leült állapotodból", megpróbáljam felnyitni a szemedet - a lehetőségeidet illetően.

Nos?