Ez miért van?Miért utálnak?

Aki kényszeres megfelelésben szenved azokkal én se nagyon szeretek ismerkedni. Gond van belül ezen személyeknél.

A mindenkinek való megfelelés pedig taszító.

+nem is helyt álló az életben. Több aspektusból sem.

Aki mindenkihez alkalmazkodik, simul, ott az a kérdés: ki is ő valójában?

Bizalom terén főleg...

Engem az őszinte, önazonos emberek érdekelnek, akiknek helyén vannak elveik, önismeretük, testük-lelkük, sok mindenhez értenek, alkotnak... Stb.

Tudd: nincsen olyan ember, nem is volt és nem is lesz, aki mindenkinek megfelel, tetszik.

Mert ez a normális.

Az pedig beteges, problémás, akinek a megfelelésének célközönsége első helyén áll a külvilág önmaga helyett.

Tedd rendbe magad, értékeid, elveid s legyél önazonosabb.

Senkinek nem kell olyan személy, aki mindenkihez odaolvad.

Ahogyan a normálsi férfinak se kell olyan nő, aki mindenkinek terpeszt.

Erős példa, de így van.

Amint helyre áll az igazi éned annak megfelelő környezetet, társaságot kell kialakítani.

Nem pedig minden kutya tökének behódolni.

Minél több közös, azonos ponton kapcsolódsz valakihez önazonosan annál mélyebb a kapcsolat.

Olyan embernél nem lehet kapcsolódni helyt állóan, aki mindenki felé más arcot nyal fel magára s azt se tudod, ki is ő. Bízhatsz-e benne? Igaz-e az a kapcsolódási pontok halmza? Stb.

+ha görcsös vagy, ráfeszülsz a pl megfelelésre stb ennek a viselkedési formának vannak nonverbális és egyéb jelei, melyeket a tudatalatti feldolgoz és érzi az ember ösztönösen "ez nem tetszik", "nem szimpi", "valami nem stimmel, inkább hagyom őt".

Szóval hajrá! Feküdj rá az önismeretre, fogadd el magad és keresd a hasonló személyiségeket.

3 opció van: kedvelnek/szeretnek, semleges zóna, utálnak.

Más az is, hogy emberként bánsz másokkal pl szépen köszönsz, illedelmes vagy stb.

Ám azokon túl pl ismerkedésekkor, ahol a személyiség dominál ott nem a felszínnek és normáknak kell kényszeresen megfelelni.

Engem sok helyen kedvelnek, mert helytállóan ösztönösen jönnek a dolgok.

Pl köszönés (reflexből egy enyhe hajolás is van bennem), mosoly (sose erőltetem, ha fapofa napom van, akkor azt látják - ez a természetes), de ha pl az eladón látom kedvtelen egy mosollyal és kedves hangnemmel feldobhatod a napját (nálam ez empátia, ösztönös segítség nyújtás az ember lelke felé).

Vagy pl elesik valaki még a bicikliről is ösztönösen, reflex szerűen megyek segíteni... Míg mások csak bámulják az elesettet.

Ebben van empátia is, mivel engem már hagytak az út szélén agyrázkódással (a látásért felelős rész is sérült, vak voltam fél óráig, beszédért felelős rész is sérült, nem tudtam a telefonba kimondani "gyere a virág utcába") és a kutya se segített, bezzeg a fenekemet naponta füttyögik...

Amikor más ismerkedésre terelődnek az események ott kimondom a dolgokat.

Voltak emberek, akik a normál ember az emberrel való alapot túllépték pl fel akartak szedni, majd tudtukra kellett, hozni, hogy attól, mert kedvesen emberként bánok vele az nem egyenlő azzal, hogy fel akarom szedni vagy akarnék valamit.

+elég pár perc kommunikáció személyesen és tudom, hogy lesz-e jövője vagy sem a beszélgetésnek.

Mivel ismerem magam, másrészt kielemzem a másikat. Olyan részletinformációkat halmozok fel pár perc alatt, melyekből 70-80%-os személyiségelemzést írok le.

Majd finoman elhessegetem, ha off a részemről. Mindegy hogy ismeretségi, baráti vagy bármi kapcsolatot akar.

Amiket mások ösztönösen "megérzésnek" mondanak az a tudatalatti feldolgozás nálam már tudatossá vált az évek alatti fejlesztésnek, megfigyelésnek köszönhetően.

Nagyon összetett az ember, személyiség.

Visszakanyarodva:

Sok sikert a fejlődéshez, önismerethez! Magadnak felelj meg! Te vagy abban a testben, te éled azt az életet s gondolom jó életet szeretnél élni. Ehhez is érdemes megtanulni dolgok helytálló kezelését a helyzetnek megfelelően.

((sulikban mindig vannak a "vagánykodó, másokat csesztető" személyek - ezeknél legtöbbször pszichés gondok vannak, valami nem oké és másokon élik ki nyomorukat - legtöbb esetben az ilyenekből lesz "darálthús" a társadalomban. Tekints rájuk sajnálattal és offold fejedben őket. ))

Önismeret mindennek az alapja. Magánélettől a karrierig minden téren.

A kis köröd, akiket sikerül összeszedned, onnantól csak azokra az emberekre fókuszálj magad után persze, akik fontosak és megérdemlik.

4-es, az aki gonoszkodik veled, nem éppen intelligens módszer leereszkedni az ő szegénységi bizonyitványos szintjére.

A problémás embereket, ha értesz hozzá, le tudod rendezni nyugodt hangnemben is pár mondattal úgy, hogy szégyenében elvonul csendben.

Számtalan helyzet/személy volt, aki nem megfelelően viselkedett vagy éppen tudattalanságának hiánya miatt tévhitekben szenvedett s mai napig akadnak ily ilyenek.

Pl ok nélkül bevakkantott egy nő "le ne szállj a bicikliről", rá egy héttel ismét találkoztam vele ugyan ott, majd leszólítottam illedelmesen és megkérdeztem emlékszik-e rám.

Zavarba jött, szembesítő helyzetben az ilyenek sokszor zavarodottak.

Majd annyit mondtam:

"a köcsög biciklis nem tudja a kresszt - sokszor hallani, ugye? Kérdem én: magácska ismeri-e a táblákat? Kérem fáradjon oda az út sarkához és nézze meg a táblát! S gondolja újra az ok nélküli beszólását felém. Köszönöm, szép napot!"

Alapon zavarban volt, a táblához sétálva meg fogta a fejét rendesen xD - távolból néztem hátra mosolyogva a reakcióján.

Embereknek kellene alapon megfelelően viselkedni, ám az idősebb generációk se éppen példamutatóak...

A táblák: mindkét irányból behajtani tilos volt, kivéve bicikliseknek jelzés van alatta külön.

Az ész érvelés bizonyíték is fegyver tud lenni.

Persze ez csak 1 pl. Minden helyzet más, specifikus, de nem lehetetlen kezelni.

Az igazságérzetem sokszor bekapcsol. Ha meg valakinek igaza van, még ha vulgáris szóhasználattal is mondja ki, de igaza van, azt elismerem, viszont szólok, hogy ezt lehet műveltebb módon is kifejezni.

Meg kell tanulni az embereket kezelni. Sokaknak pedig emberként viselkedni.

S ez szoros összefüggésben van az önismerettel is.