Mire utalnak ezek a tünetek?

Először is, kivagyok idegileg.

Sokszor vagyok szomorú, de már van, hogy néha ok nélkül is. Szinte mindig lehangolt vagyok.

Kevés barátom van, mert pl. az osztályomban magamat tartom a leg"másabbnak", így nincsenek olyanok, akikkel megtalálnák a közös hangot úgymond. Szóval elég magányosnak is érzem magam.

Persze van legjobb barátnőm, de ő messze lakik tőlem, és másik suliba jár.

Visszatérve a problémámhoz, már egy ideje sok minden "semmiségen" kiakadok (nem csak dühre gondolok, sokszor szomorú leszek). Furcsa hangulatingadozásaim is vannak, amit próbálok színlelni.

Régen vagdostam a karomat, mert szörnyen éreztem (még most is) magam az osztályomban, és mindig úgy éreztem, hogy lassan mindenki megutál és eltávolodik tőlem. (a legjobb barátaim a suliból, mind elmentek egy másikba...) és mindig történt velem valami. Volt már, hogy öngyilkos akartam lenni.

Az osztályomban senki soha nem bántott, de tudom, hogy nem igazán érdeklem őket, meg annyira nem bírnak.

Mostanában nagyon fáradt vagyok, nincs kedvem semmihez, pedig mennyi jó dolgot tudnék csinálni...Néha csak felveszem a fülesem, zenét hallgatok és várok a csodára (de hála istennek, mivel kpopper vagyok, ki tudom használni, és el tudom vele foglalni magam xD).

Néha sírok "semmiségeken" is (nem szomorú videókra, filmekre gondolok, hanem inkább, ha történik valami olyan) pl. ma is sírtam, mert összevesztem a legjobb barátnőmmel...mondjuk ez azért nem egyszerűen veszekedés volt...mindegy :D De mostmár nem tudnék miatta sírni, nem tudom miért.

Még egy fontos dolog, hogy sokat szorongok, és minden, kicsit nagyobb dolog, pl. suliban egy kiselőadás, vagy valami fellépés előtt túlságosan elkezdek izgulni, pedig nincs rá okom. Lehet, ez csak a lámpaláz Am miatt van, de mostmár lassan röpi edzések, meg ilyen kis dolgok előtt is ez történik.

Néha olyan, mintha antiszociális lennék, vagy nem is tudom hogy nevezzem ezt, mert utálok tömegben lenni, már egy osztály mennyiségű ember között is rosszul érzem magam, meg idegenekkel sem beszélek szívesen. Úgy értem, hogy mondjuk jön hozzánk egy vendég, én olyankor inkább elbújdosok, és egész végig a szobámban maradok. (enni. wc-zni addig nem megyek, amíg a vendég el nem megy)

A magányról: sokszor szeretek inkább magányos lenni, és kerülöm az emberekkel való beszélgetést, meg hasonlók.

Egy szabadnapom, pl. egy szombaton, egész nap a sötét szobámban telefonozok, mert a telefonodon szinte mindent mindent amiben "örömet szerzek".

Van egy bátyám, de már egy ideje egyáltalán nem beszélünk. A szüleim túl elfoglaltak, és nem igazán érdeklik mi van velem, ha nem a suliról van szó. Szóval a családomra sem számíthatok igazán.

14 éves vagyok, de egyáltalán nem nevezném magam lázadónak, kb. úgy viselkedem a szüleimmel, mint egy 9 éves, és nem szoktam velük veszekedni. Nem úgy viselkedem, mint a többi kamasz a környezetemben, mindig arra törekszem, hogy ne hasonlítsak a "durván kamaszodó tinédzserekre"- csak, hogy ne feltétlenül a kamaszkorra fogjuk a dolgot.

Leírhatja bárki, amit tud, nagy segítség lenne. Előre is köszönöm a válaszokat! :)

Ui: ne haragudjatok, hogyha értelmetlen dolgokat írok, sok helyesírási hibákkal, remélem a lényeg érthető volt >_<