Mások is vannak így, hogy egy "álarcot" mutatnak az emberek felé?

Sok felnőtt is ilyen...

Jópofizás, felszínnek élés... Önmagukat pedig lehúzzák a wc-n.

Kevés ember tudja helyén kezelni önmagát.

Számomra a prioritásomban az önazonosság elengedhetetlen.

Persze nem mindenki tudja elviselni személyiségem adott dolgait, mint pl őszinteség.

Pedig hozzáteszem: a negatív dolgokat is szépen tálalom, kultúráltan, intelligensen.

Ám nem mindenkinek való az őszinteség se.

Sok ember befogadóképessége, empátiája, megértési szintje kritikánaluli.

Egyszerű pl:

Felkeres X telefonon, hogy talizni akar, ám válaszom:

Ne haragudj, de én most pihenek, egyedül akarok lenni.

Vannak, akik megértik, főleg hogy tudják mi van és ismernek.

Valakik meg nem tetszik.

Mindemellett én sok társadalmi normát nem tartok be, de azt jelzem is mindig.

Pl nem tartok karácsonyt és egyéb ünnepeket.

Amikor külön költöztem ment is a nagy felháborodás családban.

Holott azelőtt már többször mondtam nemet s pl ha otthon voltam belekényszerítettek, volt olyan, hogy leléptem ünnepekre egy barátom kiadó albijába alkotni.

Miért? Haladok s alkotok, a felszínes családi összejövetelek nem érdekelnek.

Sok helyen családon belül is felszinesek, ez az álarcozás pedig beivódott kb mindenhová.

Mai napig azon voltam s vagyok továbbra is, hogy olyan embereket válogassak köreimbe, akik eldobták ezt az álarcot és önazonosan élik mindennapjaikat is, mellette pedig alkotnak.

Művészetektől a szerelés-barkácsolásig akármiben.

Tőled függ, hogy mit teszel.

Egyet jegyezz meg:

Nincsen olyan ember s nem is volt, nem is lesz, aki mindenkinek megfelel!

Legyen szó külsőtől egészen a személyiségig.

Sokan abba fulladnak bele, hogy mindenkihez igazódni igyekszik, idővel észre se veszi már, de tudatalatt legbelül kellemetlenül érzik magukat a bőrükben, részben pont emiatt.

Nagyon sok emberhez volt szerencsém s kiszúrom ezen lelki vivódásokat.

Ugyanis kihat a kisugárzására, megjelenésére, beszédjére.

Barátnőmnek eleinte rengeteget kellett hangsúlyoznom:

Mondd ki az igazat!

Ugyanis kammantgatni, kifogásokat keresni nálam felesleges.

Nem érek rá, mert...

s mondta a kamukat.

Ilyenkor én: drágám, nyugodtan kimondhatod, hogy pl csak szeretnél egyedül pihizni.

Értelmes ember vagyok s teljes mértékben elfogadom az igaz választ. Mire való egy barát?

Mert beleivódott, hogy folyton kifogásokat "kell" gyártania pl anyósnak, főnöknek stb.

Itt a baj: "kell" - dehogy kell, ez csak bemesélt blokk fejben.

Szépen meg lehet mondani bárkinek az igazat, az, hogy a másik fél milyen befogadóképességel rendelkezik az más kérdés. Az őt minősíti.

Dehát legtöbben gyávák, félnek az elutasítástól, ellenző szavaktól, viselkedésektől s inkább álarcoznak, kamuznak.

Gyenge emberek, akik az évtizedek alatt nem fejlődtek, főleg kommunikációban.

S ez megmutatkozik pl a kommentszekcióban online-n is.

Intelligens kommunikációra sokan nem képesek, a frusztráltságukat szabadjára engedik vulgáris módon.

Ez részben az álarchordásnak egy negatív végterméke.

Elfolytott, felgyülemlett dolgok.

Vállald fel önmagad, eszméid, gondolataid s megfelelően fejlesztett kommunikációval merd a világ tudtára adni, amikor kell.

Legyen az környezeted, család, barátok, ismerősök, életedbe betoppanók stb.

A közlési mód, nyelvezet, gesztus, hangnem stb, rengeteget számít kinek mit, hogyan mondunk/tálalunk.

Az pedig tény, kell türelem, főleg a butább réteg felé, akiknek csak vulgáris szavak hagyják el a szájukat vagy csak simán a befogadóképessége kritikán aluli.

Hajrá! Fejlődj, tanulj s légy önmagad!