Miért nem tudok úgy viselkedeni ahogy gondolom, hogy kellene?

Önkontroll, tudatos tettek avagy nem cselekedetek, hanem pl meghallgatás.

Tisztelet a másik fél felé, kommunikáció irányában is egyfajta alázat.

Ha logikus, reális véleményed érveid vannak, azt is meg kell válogatni, hogy pl az éppen panaszát kiadó mondjuk barátodnak mikor tálalod és hogyan azt.

Pl egyik barátom néha besokal, ekkor 2-5órán át meghallgatom, miközben csinálom dolgomat, hogy haladjak.

Panaszkodás, probléma esetén sok esetben, ha összeáll a kép tanács helyett konvertáld át kérdésre a gondolatmenetedet, így magának adhat választ avagy elindíthatsz benne egy gondolkodási folyamatot.

Lélekbúvárkodásban leghatékonyabb módszer.

Persze ehhez is kell tudni megfelelően kezelni az embereket, köztük magadat is.

Pl időzítés.

Van hogy helyben akkor érdemes feltenni, ám vannak helyzetek, amikor meg kell várni, hogy kiadja a feszültséget magából az illető.

Nem biztos, hogy akkor helyen tudna gondolkodni, mert pl érzelmei vezérlik.

Pl az említett barátnál volt, hogy hagytam pár napig, aztán átbeszéltük.

Ismerni kell az embereket.

Légy türelmes s fedezd fel mondandójának minden szegletét, hogy aztán tényleg idővel megfelelő választ adj.

+ismerd meg az adott személy 5 szeretetnyelvének sorrendjét és %-os elosztlását kb.

Csendes megfigyelőként is lehetsz hasznos és megfelelő.

Ezek is tanulni és tapasztalni való dolgok.

Immár pl számomra elég 15-30perc és kielemzem az embereket. Persze hátulütője is van. Gyorsan kipergetem az ismerkedéseket, interjúztatott személyeket.stb

Ismerd meg a másik felet, hogy tudj megfelelően reagálni.

Sőt picit csúnyán fejezem ki, ám enyhe jó szándékú manipuláció se rossz.

Pl pl kiabál veled valaki, az igazságérzeted miatt te is kiabálsz vissza, minek támad, nem tudod z okát.

Majd mély levegő, gyors fejben letisztulás, majd lágy hangnembe nyitsz az illető felé kezedet nyújtva.

Hasonló volt anno anyámmal.

Sejtettem, hogy rossz napja volt és rajtam csattant teljesen ok nélkül, amint 180°ban megváltoztattam tudatosan a látszólagos ént egyből tudtam mnipulálni és lecsitítani, majd a vállamra hajtotta fejét és zokogott bocsánatot kérve, majd kipanaszolva magát. Az igazságtalan támadás miatt még a torkomban dobogott a szívem, de tudtam ezt így tudtam kezelni.

Sok felnőtt se képes megfelelően viselkedni, helyén kezelni a dolgaikat, érzéseiket.

Számos más hasonló esettel találtam s találom magamat szemben, hogy hiába az 50-100év életkor, tapasztalat... ha ennyi idő és tapasztalat alatt se volt képes tanulni, fejlődni és emberként megfelelően bánni embertársával.

Kicsit eltértem témától, ám mégis összefüggenek, az alapjai pedig mi magunk vagyunk.

Szerintem ez azért van, mert tudatosan tudod mit kéne, de az állati éned átveszi a hatalmat a tudatos én felett. Amíg nem nyersz uralmat felette addig ez lesz, de ez egy jó lassú folyamat, gyerekként a legösztönösebb az ember addíg működik is amíg mindenki mondjam milyen kis cuki vagy bármit csinálsz

De amikor felnősz akkor már nem lesz elég és nyilván nem szabad elnyomni az érzelmeidet sem, de mégis át venni a hatalmat felettük

Én is eléggé kűzdök ezzel, szerintem aki egy kicsit is érdeklődik az önismeret iránt tudja ezeket, csak tudni és alkalmazni és jó lenni benne, ég és föld