Mindent elrontottam! Mit tegyek?

Először is nyugodj meg! Tudom, könnyű ezt mondani, de tényleg nyugi. Én is kihúztam pár éve az egyetlen olyan (középszintű) tételt az egyik tárgyamból, amit nem tudtam. Igyekeztem a forrásból infót kinyerni, de mindenki tudta, hogy csak rizsázok a semmiről, főleg a tanárom, aki jó tanulónak ismert meg. Picit rontottam az írásbeli százalékán, de így sem volt vészes. Arra akarok ezzel kilyukadni, hogy volt ám írásbelid is, a végleges eredmény pedig a kettő összegéből származik.

Aztán meg ott van az ismétlés, amit az első is mond. Értem, hogy a szüleid lehet, hogy kiakadnak, ha ez most nem sikerül elsőre, de nem határozza ez meg az életedet. Bárki bármikor javíthat az érettségin, te is, akár már ősszel. Persze, akkor a felvételi is csúszik, de ha más nem, addig dolgozhatsz, nyelvet tanulhatsz, önkénteskedhetsz, jogsit csinálhatsz, vagy akármi mást, amire máskor nem lenne időd. Közben szépen ismételsz, és októberben vagy májusban elmész érettségizni megint. Hidd el, egy év nem a világ vége. Van ismerősöm, aki abszolút jó tanuló volt, nagyon konkrét célja volt a továbbtanulást illetően, de nem érte el a kiszemelt szak ponthatárát. Újra érettségizett (többször is egyébként), közben csinált más képzést, ami később is jól jöhet számára, és nyelvet tanult. Végig optimista és motivált maradt, pedig voltak a környezetében, akik már kezdték hülyének nézni, hogy még mindig próbálkozik. Tudom, hogy ez nem opció mindenkinek, de ez az ismerősöm jó példája annak, hogy nem mindig jönnek össze elsőre az ember tervei, de attól még nem áll meg a világ.

A szerencséből fakadó igazságtalanságok pedig mindig lesznek. Ez ilyen. Ennél igazságtalanabb dolgokat is tapasztaltam már az egyetemen, de nem lehet velük mit kezdeni. Az a lényeg, hogy te megtegyél minden tőled telhetőt, a többi meg majd alakul valahogy. Ha jól, akkor király, ha meg nem, akkor ez van sajnos, de tudod, a szerencse forgandó. :)

Szóval tényleg nyugi! Vegyél egy nagy levegőt, most egy picit pihenj, aztán jöhet a középszintű. Ne érezd feleslegesnek az arra való tanulást, mert nem az, de nem is ezen múlik az életed. Hajrá! :)

Kellemetlen, de ne csüggedj!

Leírom, ami velem történt:

A 6. szemeszter végén geodéziából (földméréstanból) vizsgáztunk. Az egyik fiú a tanszéken dolgozott, mint kisegítő tudományos munkaerő. Egy nap azt látja, hogy a tanszékvezető asztalán egy dossziéra ez volt írva: "Vizsgatételek a X osztály számára Y tanévben. Munkaidő vége volt éppen, fogta a papírokat és hozta a kollégiumba, ahol aztán mindenki gőzerővel másolt. Másnap észrevétlenül visszavitte.

Volt egy bonyolult tétel, miszerint egy 7-jegyű logaritmustáblázat (csak a szovjeteknek volt meg) segítségével lehetett egyb pont helyzetét meghatározni a Földön. Maga a végső képlet levezetése is 3-4 oldalon volt a könyvben. Gondoltam, ezt nem tanulom, úgysem húzom ki. Na, nem ám! Úgy repültem a vizsgáról, mint Gagarin az űrbe.

A nyaramat kissé beárnyékolta a tanulni való, de hát egy tétel megtanulása nem lehetett probléma. Mentem pótvizsgára. Na, mi történt? Kihúztam ismét!

Jelesre vizsgáztam.

Tudom, hogy az én esetem számodra nem vigasz, de bátoríthatod magad azzal, hogy bármi megtörténhet, ezért fel a fejjel és nyomás - előre. Sok sikert!