Kész vagy meghalni? Fel lehet készülni a halálra? Ha eszembe jut az elmúlás olyan mint valami rémálom, pedig az az igazi valóság?
#7 vagyok megint. A bölcs közönségreakciók alapján ezt szűrtem le:
- Szerintetek halunk meg mind.
- Szerintetek nem szabad értékes, tartalmas, hasznos életet élni.
- Szerintetek a filozófia haszontalan, bár viccesebb, mint a fingópanda a tiktokon, ami viszont választ ad élet és halál kérdéseire.
Megvilágosító élmény, köszönöm!
Igazából a megszűnéssel nincs bajom. Persze szeretek élni, de a halál állapota nem zavar. Tudom, hogy kis porszem vagyok és már annyian meghaltak és most is ahogy a sorokat írom sokan meghalnak. Lehet holnap már énsem leszek, ki tudja. Inkább az oda vezető út az ami aggaszt... Szerintem a mostani helyzet hozta ki belőlem, hogy ilyen kérdést írjak ki (háború mellettünk) mert amúgy utálok nyilvánosan irkálni és kommentelni se nagyon szoktam sehova. Legnagyobb félelmem mindig is az erőszakos halál volt, meg a megerőszakolás. A terminátor 2-őt mikor gyerekként láttam és ahol minden elégett, teljesen beleivódott akkor a kis fejembe és már akkor rettegtem tőle. És most, hogy sokan eszkalációról meg 3. Vh-ról beszélnek, megnőtt ezeknek az esélye. Ezért agyalok ezen mostanában sajnos. Reménykedem, hogy talán egy kicsit fel lehet rá készülni lelkileg. Mondjuk 2 hónapja minden nap gyomorideggel léteztem, mostmár csak fáradt és mélabús vagyok. De jó olvasni minden kommentet. Akár pozitív akár negatív.
7es válaszoló, a tiktok nem az én generációm.
Mind meghalunk, és aki nem képes ezzel szembenézni, az hüppögéssel és borzadással sem megy semmire. Az eredeti állításom mindössze annyi, hogy tanuljunk, gondolkodjunk és éljünk értékes életet. A halálra az élet minősége az egyetlen válasz. Ebben áll a szabadságunk, ez a méltóságunk. Ezért kellett volna figyelni filozófiaórán, és ha nem sikerül érteni a fingópandás metaforát, akkor irodalomórán is.
Nem az én mentalitásommal van itt a baj, hanem azzal, hogy nem tűritek el a valóságot, ha nincsen csokimázba hempergetve. De a valóság nem édes, hanem Bagoly Berti féle mindenízű. És ez most épp keserű.
Azért vagyok ilyen, mert engem nem a halál borzaszt, hanem az értéktelen, fogalmatlan sodródás, ahogy az emberek élnek.
Ez a nyitókérdés: "Ha eszembe jut az elmúlás olyan mint valami rémálom, pedig az az igazi valóság?"
Ebben benne van minden, amiről beszélek. A teljes fogalmatlanság a témáról, a kérdezni is képtelenség, a helyesírást már hagyjuk is. Ez bosszant fel, ez hozza elő a gúnyt. Mert egyetlen egy kérdésen kellene igazán sokat gondolkodjunk: hogy mivégre vagyunk itt, mire jó az életünk? És naná, hogy ezen töprengünk a legkevesebbet. És nincs ennél dühítőbb, mert ezért bánunk sz@rul egymással, ezért rohad a bolygónk, ezért vagyunk átverhetők és ezért félünk a haláltól is. De nem akarok senkit megbántani, egyszerűen csak nyers vagyok. Mintha egy zen-szerzetes megcsavarná az orrodat, hogy ébredj fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!