A körülöttem lévő emberek nincsenek velem egyszinten?

Van pár gyerekes osztálytársam,nem tudnak a pénzzel bánni,hülyeségekről beszélnek,nem önállóak ,érzelmi roncsok,könnyen ragaszkodnak semmiből jött emberhez aki hamar is megy.

Egy két ember érzelmileg lehúz. Azt hiszi,csak ő van a világon,csak magáról beszél,hogy mennyi pénzt ver el a hétvégén kurvára nem érdekel,meg hogy mit csinál a palijával .( Direkt csinálja mert engem nagyon kedvelnek, őt meg nem)

Már meg se szólalok ,nem reagálok.

Nagyon idegesít a nyomoruk ,hogy komolyan azt hiszik ennyi az élet miközben tervezhetnének,befektethetnének ,kapcsolatokat építhetnének,megválogathatnák kivel állnak szóba,megtanulnának főzni.Ki lehetne simán egy nap alatt tervelni hogy miből tudnának megélni milyen szakma áll hozzájuk közel ,hova költözzön akármit.

A nyavajgás is zavar hogy panaszkodnak hogy szar az életük,de semmit nem tesznek érte.

Meg honnan van nekem pénzem,jajj de pénzes vagy hát nem csak éveken keresztül félre raktam,tudatosan vásárlok,ismerkedek tanulok tervezem a jövőm. Senkivel nem tudok azonosulni.

Zavar ,hogy nincs igaz barátom, én egy komoly ember vagyok,aki tanult a hibáiból és a jövőjén dolgozik,hogy a gyerekemnek jó legyen.Nagyon várom hogy új közegbe kerüljek ahol hasonló komoly gondolkodású emberek vannak( egyetem). Úgy értem nagyon szeretek bulizni meg tombolni de sztem vannak határok,hogy ötven ezret nem verek el piára meg azért próbálok jól tanulni,hogy minimum egy négyes szintet teljesítsek.

De aki céltalan,az az én szememben elveszett.

Aki lusta,buta,önállótlan,felelőtlen,azzal nem tudok mit kezdeni.

Nagyon nehéz. Hogy magamban tartok mindent, nem tudok elbeszélgetni felnőttes témákról velük . Nem tudom mit tegyek,hogy bírjam ki még egy évig.