Miért nem vagyok soha boldog és elégedett magammal és a körülöttem lévő dolgokkal?

Sziasztok! A fenti kérdés sokat elárul. Úgy érzem a sok évnyi sérelmeim miatt már nem tudok boldog lenni. Egyszerűen nem tudok olyan mondani amitől igazán boldog lennék. Illetve egyetlen egy dolgot, de azt nem lehet újra megvalósítási. Ez a dolog a családom kapcsolata, ami pár évvel ezelőtt teljesen megromlott. Én a báttyam és a 2 unokatesóm rengeteget voltunk együtt. Mint 4 testvér, pedig csak a báttyam az. De még mindig nővérként tekintek az unokatestvéremre. Az unokabáttyámmal romlott meg teljesen. Nagyon összevesszett az én családom és az övé. Valamiért ő is beleszólt, amikor ez csak anyára és az ő testvérére tartozott volna. Azóta ő el is ment innen a városból. Lassan végez az egyetemmel. Ő már teljesen kiesett ebből a 4-ből már régóta. A báttyam követte. Oka nem volt, egyszerűen csak már más élete van. Lassan ő is elmegy innen egyetemre. Az utolsó a nővérem. Vagyis az unokatesóm. Vele mindennap írogatok, mostanában többet is találkozunk, de elment. Már ő is máshol tanul. Tudom, hogy sokat beszélünk és mondta, hogy fontos vagyok neki és ő is szeretné tartani a kapcsolatot, de szomorú vagyok, hogy már ő sincs itt. Pedig örülnöm kéne hiszen sokkal boldogabb mint volt, lettek új barátai, azt csinálja amit szeretne, olyan egyetemre jár. Rossz testvér vagyok, hogy inkább magamra gondolok és nem örülök neki szívből igaz?

Szeretnék örülni mind a 3 - nak, de úgy érzem teljesen egyedül maradtam. Ők már mind a saját útjukat járjak. Én meg úgy érzem megálltam. Nem haladok semmere. Egyelőre nincsenek céljaim sem. Magányosnak érzem magam. Ahogy írtam ez soha nem lehet újra így, mi 4-en már soha nem leszünk újra úgy együtt mint régen. Ez nagyon szomorúvá tesz. A másik dolog a barátok. Sosem voltak. Akik voltak sem voltak igaziak. Kihasználtak, míg a legjobb barátjuk nem volt velük. Én meg hagytam is, pedig volt akinél tudtam, hogy ez lesz. Csak nem akartam egyedül lenni. Most vannak barátaim. De így is magányosnak érzem magam. Régen mindig emiatt voltam szomorú. Barátokat akartam. Most, hogy vannak egyeltalán nem tesz boldoggá. Vannak mellettem, mégis magányos vagyok. A srác aki bejön is utál, nagyon bunkó velem. Nagyon rosszul esik. Amiatt amik az évek során történtek, már nem tudok önállóan dönteni. Mindig mások után megyek. Olyan vagyok, aki igazából semmire sem képes ha nincs mellette valaki. Többször voltak öngyilkos gondolataim, de elvetettem őket, mert szeretnék élni. De nem tudom mit kéne már tennem. Ha valamit sikerül elérnem, mindig eszembe jut más. Sosem vagyok magammal elégedett. Eddig mindig hosszú hajat akartam, de most hogy az megint le akarom vágatni. Amit anya nem enged, mert szerinte nem lenne jó. De akkor is lefogom, nem érdekel ha rossz lesz. Csak megakarok tőle szabadulni. Hátha azzal el tudom engedni a múltat, mert abban is mindig hosszú hajam volt.

Egyelőre ennyi. Köszönöm ha vegigolvasod, és válaszolsz!