Nagyon szomorú vagyok..mit tegyek?
válasza:Kérj valakitől segítséget. Itt több probléma is van egyszerre, amit már egyedül baromi nehéz lenne megoldani.
Ahogy én mennék sorba ezeken: gyász feldolgozása, anyámmal egy kapcsolat kialakítása, kommunikáció fejlesztése, határok meghúzása. De sajnos vagy nem ehhez kell egy nagyon jó szakember.
Mindenképp beszélj az osztályfőnököddel és vedd igénybe az iskola pszichológus segítségét.
Kamasz vagy, kavarognak benned az érzések. Most kezd kinyilni a világ. Itt a legkönnyebb "elcseszni", ha nem vagy észnél.
Egy tanácsot még tudok adni, ami picit segíthet amíg el nem jutsz a szakemberhez: ne vedd magad komolyan. Persze, fontosak az érzelmek, de nem kell mindent véresen komolyan venni. Szuper, szerelmes vagy. De ez nem kéne, hogy az egész napi hangulatod befolyásolja. Csak vedd lazábban.
válasza:A #3 válaszolótól (04:53) nagyon jó tanácssokat kaptál.
Fiatalként - Te korodban - bizony nehéz az édesapa elvesztését feldolgozni. Ugyanakkor édesanyád nyakába szakadt minden gond és baj a családban. Ezt vedd úgy, hogy aki megszületik, az előbb-utóbb meg is hal, persze nem mindegy hogy mikor.
Én is azt tanácsolom, hogy leges-legelső sorban anyukáddal rendezd a viszonyodat. Mikor romlott meg ez a viszony, hány éves voltál? Tudatosítsd, hogy a megözvegyülés neki is (akárcsak Neked) traumát okozhatott, ingerültebb lett, nehezebben viseli el, ha a lánya ellenkezik, dacol vele, ingerültté váltok mindketten. Te most éppen ennek a dackorszaknak a küszöbén vagy, tehát jól gondold meg, ha anyukádnak visszafeleselsz. Tudatosítsd magadban az a tényt, hogy nem akar rosszat Neked. Az is lehet, hogy problémái vannak a munkahelyén is, tehát vergődik.
Hidd el nekem, hogy a legrosszabb, amit tehetsz - az öngyilkosság. A magad baja ugyan megszűnik, de édesanyádnak és a többi rokonodnak szomorúságot okozol (nem akarom elhinni, hogy nincsenek rokonaid, legfeljebb nem tartotok fenn intenzív kapcsolatot).
Megértem, hogy szerelmes szeretnél lenni, hiszen vágyódsz egy szerető emberre. ARRA VISZONT NAGYON VIGYÁZZ, nehogy a fiúk kihasználják a helyzeted és visszaéljenek vele, kihasználjanak, aztán eldobjanak, mint a szennyes rongyot (ne haargudj, ha számodra illetlen kifejezést használtam).
Én is azt tanácsolom, hogy ha egyedül nem tudsz túljutni a problémáidon (ami meglehet), akkor fordulj az iskola pszichológusához. Megkérheted az osztályfőnöködet is, hogy hallgassa meg a problémáidat a tanárokkal és az osztálytársakkal szemben is. A tanáriban felhozhatja, hogy mit mondtál el neki (neveket ne említsen!), majd az osztályfőnöki órán is beszélhetne (anélkül, hogy a neved megemlítené) a jóbaráti viszonyról a közösségetekben.
Csak érdekességként írom, hogy amikor érettségiztem, az osztálkyfőnökünk egy évvel volt a nyugdíjazása előtt (mondjam azt, hogy régi gondolkodásmódú volt?), de úgy összekovácsolta az osztályunkat, hogy még a 60-éves találkozókon is szeretettel tekintettünk az emlékére és egymásra. A házastársaink csak irigyelik azt az összefogást, amivel mi rendelkezünk. Nemelyikünk házastársa még özvegyen is el-eljön a találkozóinkra.
Minden jót és ne akarj elköltözni még évek múlva se!
4:53
a gyászt úgy gondolom hogy nagyjából feldolgoztam,nem ebbol indulnak a problemak,voltam gyaszfeldolgozo szakembernel es o is mondta hogy nem ez a baj,a csalad hianya nagyon elszomorit,anyukamat meg egyszerzen nem tudom elviselni,annyira másak vagyunk..elvileg járnj fogok pszihologushoz,csak sajnos az idegessegemen nemtudom hogy o tud e segiteni mert,ez mar tenyleg nem normalis,nagyon beteg gondolataim vannak,anyukam pedig nagyon ellenzi a nyugtato szedeset
9:03
Sajnos az iskolamban senkihez nem fordulhatok,az osztalyfonok is ellenem van,az igazgato sem szeret,iskolapszihologus meg elvileg van de nincs.sajnos nagyon szeretethianyos vagyok,es ettol enis tartok hogy kihasznalnak,de igyekszem elovigyazatos lenni. anyukam azt hiszi hogy csak nekem kell valtoznom,es megsertodik ha azt mondom hogy mindkettonknek kell,egyszeruen nem tudom megerteni a gondolatmenetet. az onygilkossag..anyukam biztos szomorú lenne viszont a tobbi csaladtagom vagy meghalt vagy az van mintha nem is ismernenk oket,igy oket nem nagyon erintene meg,mindig eljutok MAJDNEM addig hogy megtegyem,de valamiert mindig visszatart valami. elkoltozni viszont nagyon szeretnek,onallobb lenni,es nem azt hallgatni hogy iranyitanak,viszont ahogy magamat ismerem nagyon rossz iranyba mennek el
válasza: válasza:Igyekezz elkerülni a civakodások okát és - hidd el - minden rendbe jön!
Ha valamilyen oknál fogva nem tudod teljesíteni a kérését, akkor közöld vele.
Néha vedd észre azt is, amire nem kért meg (és csináld meg, ill. kérdezz rá, hogy jól gondolod-e).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!