Fogorvos vagy pszichológia?

Én eredetileg orvosi/fogorvosi pályára készültem, és az utóbbi évben váltottam pszichológiára.

Nekem az segített a döntésben, hogy belegondoltam abba, hogy melyik az a szak, ami igazán érdekel engem annyira, hogy végigjárjam azt a hosszú utat, amíg egy jól megfizetődő munkát találok.

Tudtam jól, amit a #3-as is írt, hogy a fogorvosi diplomával könnyebb elhelyezkedni, illetve az átlagkeresete is jóval magasabb, mint egy pszichológusnak. De belegondoltam abba, hogy milyen lenne az oda vezető út... Rájöttem, hogy egyáltalán nem megy, és nem is szeretem annyira a bioszt, főleg nem a kémiát, hogy én emeltezzek mindkettőből (nem is akármilyen eredménnyel), illetve még ezeket tanuljam az egyetemen is évekig. Úgy éreztem, hogy nincs meg bennem ez az elszántság és lelkesedés a fogorvos szakma iránt.

Szerintem nem csak a végcél a fontos, hanem az oda vezető út is. Ha úgy érzed, hogy nem bírnád, kiégnél közben, besokallnál, és otthagynád, akkor nem érdemes belekezdeni.

Szóval szerintem ezeket a kérdéseket kell feltenned magadnak: Képes vagyok-e ezeket a tárgyakat ennyit tanulni, ilyen magas szinten? Bírni fogom-e a stresszt a vizsgákon? Érzem-e magamban azt az elszántságot, hogy én fogorvos legyek?

egy végzős diák