Semmi célom nincs az életben. Nem érdekel semmi. Mi ilyenkor a teendő?

Szerintem is ne hagyd veszni azt az energiát, amit eddig is beleöltél. Ha ippeg kettes szinten is, de szerezd meg a diplomát.

Én a szavaidból azt veszem ki, hogy valószínűleg a szülői oldal nem állhatott a helyzet magaslatán és eléggé elnyomhatta az önértékelésedet. Az agy ez ellen lázad fel ezzel a nihilsemmi, semmi nem köt le dologgal.

Sajnos nagyon sok szülő akaratlanul is képes egy-egy hülye kiszólással akár évekre is visszavetni a gyereke személyiségfejlődését.

Azt mondják, hogy az ember nem tudja magát a hajánál fogva kihúzni a gödörből, de azért egy halvány reménysugarat adhat, ha olvasgatsz a

[link]

webszájton. Nem csak a táplálkozási és a depressziós rész érdekes, a legalján nagyon sok jó címszó van, ahonnan lehet meríteni.

Egy kis endorfin löketre van szükséged. A testi jólét magával hozza a lelkesedést az élet élvezetéhez. A táplálkozás szerintem is hatalmas befolyással van erre. Tudd, hogy mit juttatsz be a szervezetedbe! Olvasd a már ajánlott linket!

Sok sikert!

Talán meredeket fogok írni, de üsse kő:

Hagyd ott a sulit. (Legalábbis állítsd magad passzívra a Neptunban...) Menj el rakodómunkásnak, culágernek, boltosnak vagy bárhova, ahova tudsz. Ha szerencséd van, még választhatsz is rossz, kevésbé rossz és közepesen jó munkák közt. Állj a lábadon akár fél vagy 1 évig. Nem fogsz rászorulni a szüleidre anyagilag. Szerintem meg fogod tapasztalni, amikor szorul a hurok a nyakad körül, amikor tenned kell az életbenmaradásért, az önfenntartásért, és ettől nagy motívációt fogsz kapni. Utána folytathatod a sulit, de kezdhetsz újat is, ha más jobban tetszik, csak DÖNTS az életedről. Ha csak így ímmel-ámmal tengődsz, vagy elvégzed a sulit vagy nem, akkor soha nem állsz meg a lábadon. Ha elvégzed, akkor ráadásul lehet, hogy egy olyan szakmát csinálsz egy életen át, ami nem érdekel.