Valaki érti? kérlek ne ítélj el. Tehát gimnáziumban tanulok, idén kezdtem el. Kívülről irigylésre méltó életem van akárki nézne arra gondol hogy fhuh milyen jó neki. Szo szerint mindenem meg van. Viszont mint mindenki másnak nekem is->

A motiváció sok esetben túlértékelt/félreértett fogalom. A legtöbb esetben nem motivációra van szükség, hogy csinálj valamit, hanem fegyelemre. Csináld, mert csinálni kell. Még, ha nagyon szeretsz és akarsz is valamit, akkor is gyakran előfordul, hogy nincs hozzá kedve, motivációja az embernek. Viszont, ha a motivációra, kedvre vár, az általában magától nem is szokott megjönni. Viszont ha csinálja, akár kedv nélkül is, maga az eredmény, hogy látja, hogy halad, sikereket ér el, képes motivációt szülni. Attól, hogy látod, van eredménye, sikeres vagy benne, meg tud jönni a kedved és onnantól már jobban akarod csinálni, talán még élvezed is. Persze, ha van egy nagyon erős eltökéltség az emberben, hogy miért akarja csinálni, az képes lehet erőt adni hozzá, hogy erőt vegyen magán, amikor nincsen kedve, ilyen formán motivációként képes működni.

Leginkább célokra van szükség, amik segítik kijelölni az utad, hogy merre is menj. Célok nélkül nehéz eldönteni, hogy merre indulj és nincs viszonyítási alapod, hogy jó irányba haladsz-e, mennyit haladtál, milyen távol vagy. Ha megvan a célod, utána el kell kezdeni kijelölni az utat és elindulni rajta. Ha a cél és azútvonal megvan, onnantól könnyebb, mert "csak" haladni kell a kijelölt úton. Ilyenkor elég lehet csak arra koncentrálni, hogy egyik lábad a másik elé tedd, folyamatosan haladj és ne térj le az útról.

Kezdésként akár az is elég lehet célnak, hogy a gimit végig csináld, persze nem árt, ha sikerül utána is találni valami konkrétabb célt, hogy mondjuk orvos legyél és segíthess más embereken vagy állatokon, mert ez jóval konkrétabb, kézzel foghatóbb, mint az érettségi. De ha most még nincs, akkor ráérsz később megtalálni a hosszabb távú célodat. Az iskola rendszerben az a jó, hogy alapvetően elég jól kijelöli a következő célt. Szóval, ha nincs más célod, egyelőre elég, hogy meglegyen a házi, ne tudjanak belekötni, hogy nincs meg. Ha megvan, legyen minél jobb, hogy abba se tudjanak belekötni, hogy nem elég jó. Ezek kis célok, de pont elegendőek, hogy napról napra célt és feladatot adjanak. Ha nincs kedved megcsinálni, akkor is számon fogják kérni rajtad, csak a konfliktusok vannak belőle. A szabadidődben meg próbálj pozitív élményeket gyűjteni. Egyrészt csinálj olyasmit, amit szeretsz csinálni, szívesen teszed és élvezed. Másrészt meg próbálj ki új dolgokat, amiket még nem próbáltál, így nem tudod, hogy szeretnéd-e vagy sem. Ha vannak barátaid, érdemes lehet olyasmikkel próbálkozni, amiket ők szeretnek, így van hozzá társaságod, együtt könnyebben mehet. Érdemes sportolni is, mert túl azon, hogy egészséges, sok féle készséget tudnak javítani és hangulat javító hatása is van. Akár több féle sportolási formát is érdemes lehet kipróbálni, hogy megtaláld, mi az ami neked leginkább bejön.

Teljesen normális, hogy ennyi idősen még nem igazán tudod, mi érdekel, mit szeretnél elérni. Próbálj ki minél több féle dolgot. Vegyél részt sok féle iskolai programban, menj el önkénteskedni állatmenhelyre, diákmunkára, segíts a szülőknek, rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek a ház körül, munkahelyen. Ismerkedj meg minél több féle szakmával, próbálj belekóstolni minél többe, mert így fogod megtudni, hogy mi az, amit szívesen csinálsz, van hozzá kedved és érdekel is. Ezek alapján könnyebb lesz majd egy hosszabb távú tervet találni. Amíg nem próbáltál ki egy szakmát, addig azt sem tudod, milyen az, mi kell hozzá, így nem is nagyon tudod eldönteni, hogy mennyire tetszene neked, mennyire tudnád, szeretnéd hosszú távon csinálni.

Sokan ezt el is hibázzák pályaválasztásnál, célkijelölésnél mert sokaknak vonzó lehet egy szakma, viszont a legtöbb esetben kívülről magát a tevékenységet nem annyira látják az emberek, csak a végeredményt. Leginkább azért akarnak sokan sportolók, zenészek, újabban influencerek lenni, mert vonzó számukra a népszerűség, siker, dicsőség, sőt sokan azt is hiszik, hogy ezekben a szakmákban kevés munkával lehet érvényesülni, hiszen a sportolóból, zenészből, influencerből is csak annyit látnak, ami végeredményként látszik a tévében, koncerten, neten. Csakhogy a tényleges, általában nagyon kemény munkát, a rengeteg tanulást, korán kelést, sok erőfeszítést nem látják, ami ahhoz kell, hogy valaki elérjen a munkájával oda, hogy már látsszon is a munkája eredménye. Éppen ezért van, hogy nagyon sokan belevágnak a sportba, zenébe, vlogolásba, vagy sok másba, aztán amikor azzal szembesülnek, hogy egyáltalán nem jön könnyen a siker, nem lesz rögtön győzelem, koncertezés, rajongótábor, hanem előtte baromi sokat kell botladozni az edzéseken, próbálkozni, bakizni a kamera előtt, hamis hangokat játszani a hangszeren és unásig ismételni ugyanazokat a tök egyszerű darabokat, amikért még akkor se fognak csodálni, ha sikerül jól előadnod, hogy inkább feladják és mégsem kérnek belőle, mert nem magát a tevékenységet akarják, csak a sikert.

Szóval keresd meg azt, amivel akkor is szívesen foglalkozol, ha nincs belőle siker és eredmény, de te mégis élvezed és szereted csinálni!