Miért nem tudok előnyt kovácsolni a hátrányból???

Mivel nem tudom, milyen mértékű és milyen fajtájú a korlátozottságod, ötleteket nem nagyon tudok adni.

Viszont lehet nem volt jó ötlet ott hagyni a sulit, mivel az lenne a kapu a továbbtanulásodhoz.

A helyzeted mélyebb ismerete nélkül nagyon nehéz ismeretlenül tanácsot adni, de a mai világban milliószor több lehetőség van az ember előtt, mint 20-50-100 éve volt. A magyar társadalom még mindig messze nem olyan elfogadó, mint sok nyugati, de még mindig sokkal elfogadóbb és támogatóbb ma, mint korábban bármikor volt. Lassú, de van fejődés és ez is egyre több lehetőséget megnyit. Egyre több munkakörben alkalmaznak sérült, fogyatékos embereket. A nyelvtudás pedig még egészséges emberekkel szemben is sok esetben komoly versenyelőny tud lenni. Már az is, hogy egy nyelvet beszélsz, de ha még több nyelvet is meg tudsz tanulni, akár elképesztő előnyöket is jelenthet számodra!

Az Internet is rengeteg lehetőséget teremt (főleg, ha beszélsz nyelveket), hogy az otthonodból ki sem mozdulva akár ingyen is hozzáférhetsz szinte korlátlan mennyiségű lehetőséghez, információhoz. Akár komplett szakmákat, nyelveket is ki lehet tanulni a világ végéről, ki sem mozdulva is. Ezeket persze érdemes más iskolák mellett csinálni, nem annyira helyettük, de a lehetőségek korlátlanok, akár számodra is. Érdemes minél több dolgot kipróbálni, megismerni, belekóstolni, hátha kiderül, hogy az neked való és meg tudsz vele birkózni.

Az introvertáltságot nagyon sokan félreértelmezik és emiatt rosszul állnak hozzá. Az, hogy a "gyerekek társaságát se bírod" fakadhat introvertáltságból, viszont, hogy "nem vagyok nyitott" már nem jár szükségszerűen együtt az introvertáltsággal, ahogy a visszahúzódóság sem. Nem azt vitatom, hogy te olyan vagy, amilyennek tartod magad, hanem hogy a kifejezést helyesen használod, illetve méginkább, hogy helyesen állsz ehhez a tulajdonságodhoz.

Az introvertáltság azt jelenti, hogy jobban érzed magad egyedül, szűkebb, barátibb körben, inkább csendes, magányos módon töltődsz, így tudsz inkább pihenni, a tömeg, nagyobb társasági programok jobban fárasztanak, inkább teher, nehézség, mint élvezet. Ezzel szemben az extrovertált emberek jobban élvezik a társaságot, figyelmet, inkább szórakoztatja, tölti őket az ilyen program, mint fárasztja.

Viszont introvertált emberek is képesek és ajánlott is megbarátkozni, megtanulni kezelni az extrovertált helyzetekkel, mert a világban az extrovertáltak vannak többségben, így ők alakítják. Lehet és kell is megismerni, hozzá edződni és megtanulni hogyan tudsz boldogulni ilyen helyzetekben, közösségekben. Ki kell tapasztalni, meg kell tanulni, hogyan tudsz időnként kis időre elvonulni a társaságból, hogy egyedül legyél, töltődni tudj (sokan pl. elvonulnak a wc-re), egyébként pedig hogyan tudsz a társasági helyzetekben érvényesülni. A színészek, zenészek, tévések, üzletemberek, politikusok között, kifejezetten extrovertáltakra inkább jellemző tulajdonságokat igénylő munkakörökben is vannak introvertáltak. Nekik nagyobb kihívás a figyelem, ismertség, társasági helyzetek, de megtanulták számukra megfelelő módon használni a képességeiket. Amikor extrovertáltként kell működni, akkor azt sikeresen csinálják, aztán pedig elvonulnak és introvertáltként töltődnek, kipihenik az addigi erőfeszítéseiket. Ez nekik sem jött magától, meg kell tanulni.

Ugyanez igaz a fogyatékosságaidra is. Más vagy mint ők, ezt talán nem is nagyon tudod elrejteni előlük, de minél többet forogsz az ő köreikben, minél jobban hozzáedződsz és megtanulsz bánni a helyzetekkel, annál többre tudod vinni később. A gyerekek sajnos rémesek, kegyetlenek, nagyon nehéz lehet. Még egészségesként, elvben egyformaként sem kímélik, akit gyengébbnek éreznek. Ha még egyértelmű is valamilyen gyengeség, akkor pláne nagyon ki vagy nekik szolgáltatva. Ez később talán jobb lesz valamivel és remélhetőleg mindig találsz majd olyanokat, akik elfogadnak, támogatnak. Akár így lesz, akár nem, mindenképp meg kell tanulnod boldogulni és megküzdeni a helyzetekkel. Az iskola nem csak azért fontos, hogy megtanuld a tananyagot és szakmád legyen. Azért is nagyon fontos, mert társaságban lehet megtanulni a társas interakciókat.

Motivációnak ajánlom Ryan Holiday: Az akadály maga az út című könyvét. Nagyon sok érdekes és inspiráló történet van benne valós személyekről, akik nagyon sok féle kihívással küzdöttek meg, számodra is példát mutatva és remélhetőleg motivációt adva.

Az introvertáltságról van egy nagyon jó könyv, de sajnos magyarul nem tudok róla, hogy megjelent volna: Marti Olsen Laney: The Introvert Advantage: How Quiet People Can Thrive in an Extrovert World.

Ha ennyire sötéten látod a dolgokat, hogy a halált emlegeted, érdemes lehet pszichológussal is beszélgetned, mert ők nagyon sokat tudnak benne segíteni, hogy helyén kezeld a dolgokat, a megfelelő módon tudj viszonyulni hozzá és segíteni tudnak megtalálni a számodra kedvező kiutat. Ráadásul ők a fogyatékosságod tényleges korlátait, lehetőségeit is valószínűleg sokkal jobban ismerik, így jobban tudnak segíteni benne, hogy milyen munkák, szakmák irányába hogyan érdemes elindulnod, hogyan tudod az eléd kerülő akadályokat leküzdeni.

A nyugdíj rendszer egy ketyegő időzített bomba, egyáltalán nem biztos, hogy 20-30 év múlva bárkinek lesz bármennyi nyugdíja, aki most még aktív. Neked most még nagyon nem a nyugdíjban érdemes gondolkodni, hanem abban, hogy milyen irányba indulj el és hogy a kijelölt irányba következetesen haladj minél tovább, ne add fel menet közben - vagy ha mégis váltasz, akkor ne a semmire válts, hanem valami olyan új irányba, amiben több lehetőség van, vagy legalább téged jobban érdekel.

Ne add fel! Az élet mindenkinek nehéz, mindenki élete tele van küzdelmekkel, de a kitartás elképesztő eredményeket képes hozni mindenki számára!