17 éves fiú vagyok. Nektek milyen volt a kamaszkor? Nekem nagyon nehéz. Többi lent.

1 éve kezdődött a legnagyobb "átalakulásom".

Tavalyig cigiztem, minden hétvégén alkoholizáltam, feleseltem a szüleimmel, a suliból szöktem, minden.

Február fele kezdődött el az, hogy jobban igyekeztem a suliban. Elkezdtem a szüleimmel komoly dolgokról beszélgetni, elkezdtem keresni önmagam, leraktam a cigit, az alkoholt, mindent örökre. Elkezdtem könyvet olvasni, és a jövőmről gondolkodni. Elkezdtem dolgozni.

Sajnos már az osztálytársaimmal két ember kivételével nem tudjuk megérteni egymást. Ők nagyon komolytalanul veszik az életet, és nem is érdeklik őket a jövőjük, nem tudok elbeszélgetni velük.

Amíg az jár a fejembe, hogy ki lesz a jövőbeli feleségem, és hogyan leszünk boldogok az életben, és hogyan teremthetek magamnak tökéletes jövőt, ők azon gondolkodnak, mikor mennek drogozni, mikor ütik ki magukat, és egyéb dolgok.

A két osztálytársam ugyan így gondolkodik mint én, velük nagyon jól el vagyok.

Régebben nem volt ilyen problémám mint most:

Nem találok jó szórakozást. Régebben reggeltől másnap reggelig a haverokkal voltunk, inni, cigizni, dumálni. Most inkább egész nap próbálom keresni önmagamat. Könyvet olvasok, rajzolok, gondolkodom, és mintha el lennék veszve.

Elég lusta is lettem mostanában.

Valami tippet tudnátok adni, vagy leírni most milyen "fázisban" vagyok? Meddig tart ez az egész?

Köszönöm szépen.