Ez most normális?

Úgy érzem még mindig szeretem a szekálóimat.

Ugyanis mi egy csodás osztály voltunk. Ha nem ők lettek volna az osztálytársaim másik suliba mentem volna az biztos. Nagyon jóba voltunk mind együtt,barátok is egyben.

Aztán ellenem fordultak amit mai napig nem értek,ok nélkül de komolyan.

Gúnyoltak,kinevettek.

Azok a gondolatok jártak a fejemben hogy egy nap ezt mind visszakapják ,és kínkeserves szenvedés után megölöm őket. De aztán rájöttem hogy nem akarom,soha nem fogok megbocsájtani nekik amit tettem de azokat a pillanatokat nem hagyom elfelejteni ,hálás vagyok nekik,de megutáltatták maguk.

Viszont úgy érzem még mindig ugyanúgy birom őket mint régen ,lehet hogy ők nem és elfelejtették a közös pillanatokat,de nem tudom normális e ez,mert mindig ez van,meggondolom magam aztán újra mondanak valami rosszat és megint az fenti sor jár az... eszemben