Van sorstársam, aki szintén úgy érzi, hogy senkit nem érdekel, mi van vele? Tudtok tanácsot adni, hogyan lehetne ezen változtatni?
Jelenleg épp egészségügyi vizsgálatok kellős közepén állok, illetve munkám során épp átszervezés történik. Most nemrég jöttünk vissza férjemmel nyaralásból, szóval mondhatni történnek velem dolgok, mégis azt érzem, hogy senkit nem érdekel, mi a sorsom, mi történik velem, hogy viselem a nehézségeket. Ez csak a mostani példa, de évek óta ez van valójában.
Sem a szüleimet nem érdekli, hogy vagyok, mi van velem, sem anyósomékat most pl. telefonban (ő konkrétan meg se kérdezi, mi van velünk, hanem apukám párjáról kérdez), és mikor elmondok 3 rövid mondatot a fenti ügyekkel kapcsolatban, annyit reagál, hát az egészségügy így meg úgy, és elköszön. Egész nap unatkozik, a világon semmi dolga nincs. Még a jópofizás határát se súrolja. Nagyon bántó számomra ez a kit érdekel mi van veled, veletek érzés. Nyaralás, ilyesmi, meg aztán szóba se kerül.
Testvérem csak a saját problémájával van elfoglalva, 10 évig el is tűnt az életünkből, még azt se tudtuk, hogy megszült, vagy hogy engem eljegyeztek pl., vagy hogy annó felvettek egyetemre, semmit nem tudtunk egymásról. Csak akkor kellek neki, ha szüksége van rám.
Férjem a telefonba hümmög, úgy beszél velem állandóan melóban, mintha 1 szót se mondhatna, miközben arra a 2 percre kimehetne az irodából, hogy raegáljon emberi módon. Azért nem kell úgy válaszolni, hogy igen, nem, szia. Társasmagányban vagyok vele sajnos. Attól ,hogy férfi, semmi érzéke egy vígasztaláshoz, együttérzéshez. Mondanám, hogy tiszta anyja, nem tanult meg tőle empátiát, de nem vagyok pszichológus, csak ezt érzékelem.
Barátnőmet, akit felhívhatok, nem zaklathatom mindig azzal, hogy úgy érzem, nem számítok senkinek. Ő meghallgat, de különösebben nem aggódik értem. Másik barátnőm válaszol, ha kérdezek, de magától ő se kérdez pl., hogy egyáltalán milyen volt a nyaralás, hogy vagyok?
Végtelenül magányosan érzem magam, akinek a lelkével senki nem törődik. Én olyan ember vagyok, aki kérdez, szól 1-2 jót szót mindenkihez, megvígasztalom, csak adok és adok. Kapni viszont semmit soha.
Tanácstalan vagyok, hogy kezeljem ezt, mert emiatt, hogy levegőnek néznek emberek, az Ún. szeretteim, végtelenül szomorúvá tesz.
Itt vagyok ezen a Földön hány milliárd ember között, és még se érdekel senkit, mi van velem.
Barátokat is próbáltam keresni (régen rengeteg volt, de élethelyzetek miatt, illetve egyéb okból elkoptak). Sajnos eddig sikertelenül.
Az én koromban (39) már nem nagyon állnak szóba gyerekes anyukák, mert nekem nincs gyerekem (szerettem volna, de férjem nem tesz érte semmit, szó szerint, csak hiteget, persze ez egy másik téma, ebbe most nem mennék bele).
Tudtok valamit tanácsolni, mit lehetne tenni, hogy hosszútávon megoldódjon ez a helyzet, és elérjem azt, hogy másokat is érdekeljek, ne csak én érdeklődjek folyton?
Viszonzatlan, és hálátlan kapcsolatokkal vagyok tele. Csak adok és adok, de én már nem tudok lassan miből töltekezni.
Köszönöm, ha eddig egyáltalán elolvastad az írásom, és esetleg még 1-2 jótanácsot tudsz adni.
válasza:Próbálj meg vmi hobbit keresni. Ha lesz, akkor kereshetsz facebook csoportot. Vagy kutya esetleg, azzal kell járni sétálni, emberek a parkban, beszélgethetsz velük.
Bár én irigyellek. Nekem se pasim, se barátaim, a szüleimtől messze élek, egyedül. Ha baj van csak magamra számíthatok. Gondolhatsz erre is rossz napjaidon, hogy van, akinek még nálad is rosszabb.
válasza:Én szívesen beszélgetnék veled, csak én gyerekes anyuka vagyok (44 éves, 3 kisgyerekkel), és ráadásul külföldön. (Jövőre tervezzük a Magyarországra költözést).
Az is jó ötlet lehet, amit előző javasolt, hogy keress az érdeklődési körödnek megfelelő Facebook csoportot, ott lehet, hogy kialakulhat jó kapcsolat másokkal.
egyenlőre csak a saját bajomat tudom én is hozzá tenni itt.
amúgyis 1 éves a post,lehet senki nem olvassa.
bár láttam már postokat több év után is hozzászólva.
szóval én anyámmal élek ketten.apám meghalt.tesóm elment
külföldre jó fizuért,van felesége,gyerekük is.
azt mondta nincs ránk szüksége - van új családja,már nem kellünk.
viszont hiába van jó fizuja - vidéki lakásunkat eladta és elrakta magának a pénzt
mi meg albiba rohadtunk 20 évig.
mindez anyám szerint teljesen rendbe van - igazi palimadár sajnos
ekkora elmebeteg embert - családot nem lehet választani újat. :)
anyámmal elvileg jól kijövünk,csak totál felszínes,sekélyes,elvtelen nulla gondolkodású ember.amit borzalmasan nehezen tudok kezelni.
de maga az életvitele is elképesztő számomra.bar rengeteget dolgozik.
a maradék időbe konkrétan semmit nem csinál.igen semmit.
egész nap fb tv / 24 órába !! / cigi kv.ennyi.
a muszály kimosni meg ennin kívül.takarítás neki nem létezik.
olyan szinten hogy telo a kézbe egész nap - bármit mondok hümmög.
akkor is ha nem mondok semmit,ez a rutin.ha szólni merek egyből kiborul.
- megy az ordibálás köpködés utálat mutogatás.
a legalja amikor látom rajta a szenvedést hogy hallgatni kell engem.
és megkérdezem mi a baj ? - erre jön a kétszínű semmi mi lenne ?
és ha egymás után kihagyásokkal mondanék valamit undorító csapkodásba kezd.
ez számomra rendkívül sértő és megalázó,de olyan jópofa vagyok hogy
nem mondtam neki ezt sem nehogy én legyek még a rossz.
de egy idő után meguntam és elmagyaráztam normálisan.
természetesen azt se tudta miről van szó - ez még jobban elszomorított.
és utána megy tovább minden ugyanazzal az unott pofával.
hát ez van.sztem nem változik így 60 évesen,egész élet után.
bár a puzsér is mondta ő már lemondott az anyjáról szellemileg.
de én ilyeneket soha nem tudtam megtenni.pedig megérdemelné minden ismerösöm.
bármiről beszélek szinte soha nem nekem ad igazat -
magam részéről is zavar,másrészt valóban egy igazi balek.
de sajnos vissza gondolva egész gyerek korom óta ez ment
egész életembe ordibált veszekedett velünk.
psze ezt is szóvá tettem - nyilván falra hányt borsó.
de sorolhatnám a hányás storykat évekig.
az itt nem játszik hogy költözz el - most vettünk lakást közösen hogy ne albiba dögüljünk meg.aki nem így él eszt soha nem fogja felfogni.
elnézést.kicsit körbe írom magamat,érthetőbb legyen a helyzet.
én 42 éves ffi vagyok.hasonló a story csak rosszabb.
én max. azzal vígasztalom magam most hogy aki a háborúba van annak rosszabb.
egyébiránt azok is ugyanolyan gyökér emberek hétköznapokba,
szal velük se tudok mit kezdeni.a nagy társadalmi segítség meg a gazdagoknak való
- nyomják fbon a nagy filozofálgatásokat
közbe fingjuk nincsen egy magam fajta ember gondjairól.
mi sajnos szegények vagyunk / de teszek magunkért psze,csak a mély nyomorból
nem olyan egyszerű ám kitörni - ez is óriási gond a családba
a mérhetetlen széthúzás és önzőség
szerettem volna hogy együtt vegyünk lakást,de így kva nehéz volt.
nagy nehezen anyámmal sikerült össze kapirgálni egy hitelre 20 év alatt :)
de tesómmal már nem is tartjuk a kapcsit,mert kirabolt minket.
- nyilván ő másképp látja,neki az normális sajnos.
bár láttam már nálunk is rosszabbat - mi vidékiek vagyunk,de 20 éve pesten.
és beszéltem munkahelyeken emberekkel és pesti fb ismiket is olvasom.
pesti születéssel csóróként tengetik életüket,egyfolytába sajnáltatják magukat.
holott mivel van hol lakniuk konkrétan az albi díjjal beljebb vannak,mégsem becsülik meg.egy részük hiába van szüleinél szobája.
elköltözik mert gyökér családja van és minden pénzét albira meg kocsi hitelre költi.szal vannak hülye emberek elegen.
utsó vagyok.
van összesen 3 db haverom akik lényegében soha nem keresnek.
munkatársakról beszélni sem érdemes.ha én keresem őket,soha nem érnek rá
ha igen kb fél évente akkor is csak felszínes témákról beszélnek 5 percet és annyi.
egyébként is úgy érzem ketté szakadt a világ és az emberek.
két féle embert ismerek vagy gazdagabb nálam - akkor lenéznek,kioktatnak mindenből
semmi esély igazat adjanak bármiben,hiába van rálátásom bármire is.
vagy szegényebb - azok is csak a pénzt nézik - mivel tudnak lehúzni.
szal elég gyalázat a helyzet.igazából már semmi kedvem ilyen emberekhez.
egyedül 1 lehetőséget látok ebben a pénzvilágban.hogy saját vállalkozást csinálni és ott kihasználni az embereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!