Van itt olyan személy aki elmondhatja magáról, hogy megjárta a poklok-poklát, de az élete, mára már rendbe jött?

Gond?

Hát nézzük. Felköltöztem pestre 2 éve és most kezdek el talpra állni. 6 hónapja van munkám és imádom. Igaz váltani akarok mert a kollégáim olyan furák. Egyidőben többen kerültünk a céghez és a többiek olyanná válltak mint a többiek akik régebben dolgoztak ott. Kiabálnak az ügyfelekkel és olyan dolgokat mondanak nekik, amihez semmi közük. Amúgy követeléskezelő cégnél dolgozok. Én nem akarok mássá vállni azért, hogy befogadjanak. Váltani akarok, de ettől is félek, pedig a cég háttere se biztos. Szóval munka terén egyenesbe vagyok.

Az évek folyamán nagyon sok segítséget kaptam anyukámtól, ami miatt ő is bajba került. Természetesen mindenképp szeretném neki vissza adni, de csak azt mondja, hogy rakjam előbb rendbe az életemet. Viszont a bátyjáim rettentően haragudnak rám amiért anya ennyit segített. Apa is valahol haragszik rám, de azért mondogatja azt is hogy én vagyok az ő kicsi lánya és segítenek.

Van hitelem, amiért felelőséggel tartozok és vissza akarom fizetni. Nem rég költöztem új albérletbe és az is nagy felelőséggel jár. Kell pár dolog is, ágy, vasaló, porszívó. Le kell cserélni a villany tűzhelyet mert nagyon régi. Szóval ilyen dolgok vannak.

A baj az hogy néha azt se tudom, hogy mit szeretek, hogy mi a hobbim, hogy hogy szeretek öltözködni.

2 éve párkapcsolatba élek és a páromnak nagyon sokat köszönhetek. Különleges kapcsolat ez, de ebbe ne nagyon menjünk bele. Bár tuti hogy most mindenkit az érdekel, hogy miért különleges? :)Velünk minden rendbe.

Szóval hogy álljak talpra? Nagyjából ennyi.

Köszi ez jól esett.

Tényleg a problémám inkább önmagammal kapcsolatos. Például; szeretem a focit, azóta mióta a párom megtanított egy-két cselre. Rájöttem, hogy nem egy hülye sport, hanem nagyon is kemény. De valóban szeretem? Vagy csak azért mert a párom is szereti és fontos neki? :)

Imádom a magassarkú cípőket, de pár éve nem igazán hordom, mert fáj a lábam benne. Volt egy műtétem és azóta. Annyira szeretnék benne menni és mindig eldöntöm, hogy másnap abba megyek dolgozni. De reggel felkelek és ugy vagyok vele, hogy sokkal kényelmesebb a lapos kis cípőm. Később megbánom, mert a másikba meg sokkal nőisebb vagyok. Amúgy nem olyan nagyon magassarkú cípőkre kell gondolni. Tudom ezek butaságoknak hangoznak, de mégis néha annyira idegesít, hogy nem tudom megtalálni az arany közép utat :)

A fizetéstől meg néha rettegek. Egyszerűen nem tudom, hogy osszam be a pénzemet. Nem veszek hülyességet, nem járok bulizni. Annyi tervem van de ugy érzem képtelen vagyok megtalálni a helyes tervet a dolgaim rendbe rakására.

Ezektől aztán végképp összezavarodok és inkább nem is gondolkozok a dolgokon.

Lehet hogy most hülyének gondoltok... :)

Tudom nem nagy problémák. Én nem akarok, villába élni, meg ilyenek. Csak meg akarom találni önmagamat a világban.

Kíváncsi vagyok, hogy mások, hogy álltak talpra, hogy terveztek stb.

Jól ötlet!

Megpróbálom előre megtervezni a lépléseimet. Persze tisztába kell lenni azzal, hogy általában mindig közbe jön valami :) Ilyen az élet.

Magamat meg csak én tudom megfejteni.

Sajnos nincsen barátnőm és ez néha nagyon rossz, mert jól jönni egy-két csajos pletyka parti, tanács.

Azért ha valakinek van kedve leírni történetét, az leírhatja akár privibe is.

Jó ötlet a jutalmazás :)