Miért vannak öngyilkossági gondolataim és zavart eszméim és nagyon negatív érzéseim?

1. Nem vonzódsz a nőkhöz? A férfiakhoz vonzódsz vagy csak félsz a nőktől?

2. Nem te vagy? De az is te vagy! Egy részed ilyen. A gyógyszer nem fog új személyiséget adni neked csak felszabadítja a jobbik oldalad. Az ember szociális lény. Kell neki a társaság. Az egész életed attól függően jó vagy szar hogy hogy jössz ki embertársaiddal. Azért aggódsz mert ez új vagy csak sokkal kényelmesebb a lelkednek megmaradni a kényelmi zónában amit már ismersz és defektes roncsként magadba zárkózni?

Én sem voltam közvetlen típus sokáig. De ma már az vagyok. Rájöttem hogy ez könnyű és sokat nyerek vele. Csak érdekes emberekkel szeretek ismerkedni de sajna sok ember zárkózott és nem merik engedni h megismerjük az érdekes oldalukat. De így is akad sok aki szórakoztató.

Néha nekem is van durva vagy olyan gondolatom hogy valami nagyon durvát teszek valaki ártatlannal, de ez inkább félelem és nem vágy. Gondolok rá de egyáltalán nem azért mert akár csak egy kicsit is akarnám. Inkább félelemmel tölt el h mi lenne ha megtörténne. De egy idő után, -mivel tudtam h soha nem tennék ilyesmit- ezek a gondolatok alábbhagytak. Sosem gondoltam azt h "jó lenne megtenni" mert nagyon rossz lenne megtenni az első pillanattól kezdve.

Én normálisnak tartom magam. A normális fogalma relatív és senki sem tökéletes de tudom hogy jó, értelmes és normális ember vagyok és a hülye gondolatok nem tesznek rosszá.

Nekem is vannak negatív gondolataim meg öngyilkos hajlamaim, de itt vagyok és élek! Az ilyesmi gondolataimat mint pl.: csak leugrok valahonnan, egy pillanat az egész stb... azokat elterelem és rajzolok aranyos/cuki dolgokat, amikre ha ránézek már nem is gondolok hogy az élet néha milyen valójában...

Meg van miért élni, most gondolok például családtagjaimra, kisállataimra, kutyámra, osztálytársaimra, életcéljaimra, anime-ra (nem is kevésszer..) stb.

Kerestem még dolgokat amikkel tudom magam boldogítani, meg van egy hobbim ami abból áll, hogy papírból csinálok mindent. (nyilván szóba jön ilyenkor a kartonlap is).

Régen ovodában sokszor kinéztek használható papír zsebkendőnek, és értsd úgy ahogy akarod, (szerencsémre nem volt nemi erőszak viszont fogdostak páran fiúk és szerencsére olyan idősek mint én, amit az annyi éves fejemmel nem tudtam hogy lereagálni ezért próbáltam elfelejteni aztán ki is használtak, nyilván...)

Mindent a szörnyű ovodás koromról nem szeretnék megosztani mert magánügy de párat leírtam hogy lásd: "Nem vagy egyedül!"

Sajnálom ami veled történt, nem egészen tudom, hogy mi de szeretném mondani, hogy nagyon erős vagy hogy kitartasz ezekkel a gondolatokkal! <3