Miért bántanak lelkileg az ilyen dolgok?

Pl. kaptam egy csokit, amit én nem szeretek, viszont másnak sem akarom ajándékba adni, mert éppen ebben a hónapban jár le. Gondoltam, azt (is) adom majd anyámnak születésnapjára, ami egy hónap múlva lesz, és ez ma szóba is került. Tudom, nem illene, de azért nem akarom kidobni, mert én nem szeretem és amúgy sincs semmi baja, nem volt megbontva. Nem is nagyon tartjuk mi nagy dolognak ezt a szülinapozást, éppen csak ezzel kedveskednék neki. Akkor anyám elkezdte, hogy miért nem adom oda most hamarabb, mert hogyha elromlik (ennyi idő alatt, könyörgöm), akkor a hajamra fogja keni. Ezt így mondta, nekem meg eléggé rosszul esett. Ő nevetett rajta, nekem meg önkéntelenül is könnyek gyültek a szemembe, hogy valamit jószívvel oda adnék neki, erre ő jóformán gúnyt űz belőle. Tudom, gyerekes viselkedés, de máskor is az van, ha valaki kicsit durvább poént mond számomra, akkor az engem érzékenyen érint. Nem értem, miért, és legfőképpen sírni nem akarok miatta. Arra is gondoltam, ha anyámnak ez így nem tetszik, akkor inkább nem is adom oda a csokit, tökmindegy. Nem tudom, ezt hogy küzdhetném le magamban, nem akarok ilyen sértődékeny lenni, de a szemem azonnal bekönnyezik és a szám legörbül, ha ilyen megjegyzéseket kapok. Van valaki hasonló helyzetben? (Kérlek titeket, hogy az ilyen kommenteket, hogy "irigyellek" meg hasonlók hanyagoljátok. Cseppet sem segít a helyzetemen és egyáltalán nem esik jól, hogy nem akar valaki megérteni, csak kötözködni jött.)