Megvan mindenem, de szánalmasan unalmasnak és céltalannak találom az életet. Nem érzem, hogy élek. Van ezzel így más is?

Még csak 19 vagyok, egyetemen tanulok.

Vannak remek barátaim, van egy nagyon jó kapcsolatom, szeretem a családom, van tervem a jövőre, van munkám, pénzügyi szempontból sem kell aggódnom nagyon, érdeklődő vagyok... de valami nagyon hiányzik.

Én nem akarok a biztos megélhetésért tanulni, nem érdekel a karrier, nem akarok drága autót vagy nagy házat, nem akarok ilyeneken gondolkodni.

Kiborít a mindennapi élet értelmetlensége, hogy az emberek arról beszélgetnek, milyen tv-t vagy biciklit fognak venni, és ez nekik a boldogság.

Korábban a csajozásnak éltem, akkor legalább éreztem, hogy férfi vagyok (vagy fiú, kinek hogy tetszik).

Nem tudom elhitetni magammal, hogy szeretem ezt az állapotot, akárhogy próbálom. Régóta biztatom magam, hogy egyre jobban értékelem a kis dolgokat, egyre jobban el tudok lazulni a pillanatban... de nem.

Néha összeomlok, nem tudom letagadni, hogy nem élvezem.

Nem vagyok rosszul, semmi bajom. De nem érzem, hogy élek.

Szívesen meghallgatok bármilyen véleményt.