Mit tehetek akkor, ha rádöbbentem, hogy az eddigi egész életem hazugság volt ?

2 dolgot.

Vagy le**arod vagy foglalkozol vele.

Az önsajnálat pont olyan hasztalan mint háborúban a fronton a félelem.

"Apámmal rossz volt kb mindig is a kapcsolat"

Akkor ez nem újdonság. Van ilyen, lépj tovább.

"barátaim mind elhagytak"

Ezek szerint rosszul választod meg a barátaidat. Vagy rossz emberismerő vagy, vagy szándékosan mozogtál olyan körökben, akikre nem számíthatsz. Mindkét esetben végeredményben te "hibáztál", végig kell gondolnod, hol és miért - és tanulni belőle.

"tanulmányaimba beleszóltak a szüleim"

Ez önmagában miért is baj? Ha még gyerekként teszik, ez a dolguk - bár nem tudhatom, mit értesz az alatt, hogy beleszóltak. Ha már felnőtt voltál, hát, akkor ismét csak a te hibád, ha hagyod. Ismét az van, hogy végiggondolod, miért történt és tanulsz belőle. És még valami. A többesszám alapján arra következtetek, van egy anyád is, akivel - az eddigiek alapján - nem is rossz a kapcsolatod. Hurrá!

"Akiket barátaimnak hittem becsaptak, átvágtak."

Ez meg már volt. Tehát összesen két probléma van eddig.

"Magyarul tömény hazugság az életem."

Nem. Magyarul rá kell jönnöd, hogy az élet nem habostorta. Senkinek nem az. Itt az ideje, hogy felnőttként tekints mind magadra, mind a környezetedre, és a nyafogás helyett megpróbálj a sarkadra állni, és felnőtt emberként viselkedni!

Van persze egy másik lehetőség is: lekuporodsz a sarokba, szűkölsz, sírsz, hogy milyen szar neked - és így soha nem is lesz jobb. Ezt garantálom.

Az életben néhányszor fel kell állni a padlóról, ez egy ilyen dolog.

Ami segíthet: írd le egy papírra a céljaidat, terveidet és mindig frissítsd a listát. A kis dolgokat is írd fel.