Egyszerűen mindennap ez az idegesség! Addig hergelnek, amíg ki nem akadok! MIÉRT VAN EZ?

Nekem anyám csinálja ezt mióta itthon lakom a nyári szünetben. Mindennap talál valamit amivel belém köthet és nem elégszik meg vele ha egyszer elmondja, azzal van el estig, sőt másnap is képes újrakezdeni. De csak ilyen kis semmi dolgok hogy pl. miért olyan színű a körmöm amilyen, vagy ottfelejtettem egy papírzsepit az asztalon.

De már megszoktam az évek során, már kivételesen ritkán húzom fel magam rajta. Tudom hogy állandó benne a feszültség apám miatt meg a helyzetünk miatt és ezt rajtam vezeti le.

Megvannak a módszereim a leszerelésre, úgy mint:

- hangosan számolok egyet ahányszor újrakezdi

- higgadtan közlöm, hogy nem idegesít, ha jobban érzi magát attól hogy belém köt ahelyett hogy szembenézne a problémáival, csak nyugodtan

- sokat olvasok, szekál is érte rendesen- szóval amikor bejön és körülnéz hogy mire szólhatna be, annyit mondok hogy várjon amíg befejezem azt az oldalt aztán kezdheti

- vagy egyszerűen elmondom helyette a szöveget amikor látom hogy piszkálási vágy fűti (mind ugyanúgy kezdődik és végződik)

Ilyenkor általában elszégyelli magát és abbahagyja.

Nem vagy boldog,sem abban amit csinálsz,sem a magán életedben.A kudarc és a tehetetlenség váltja ki belöled a dühöt,nem nézel szembe azzal,hogy nem tudod a problémádat meg oldani,igy mindenkire haragszol.

Jobb lenne ha le ülnél egy hozzád közel álloval,és elmondanád neki hogy mi a baj.Ezt a viselkedést lehet meg figyelni olyan gyerekeknél akiknek tanulási problémájuk van,olyan embereknél akik önzök,alkohol problémájuk van,vagy mint férfi kissebségi érzésekkel kinlodnak,

Nem csapkodni kell magad körül és bántani azokat akik Még szeretnek/de meddig?/hanem be kell ismerni ,valami bajom van,és segitséget kell kérni.Azzal hogy most erre a levélre is azt mondod,neked nincs semmi bajod,csak hagyjanak téged békén,hazugság,mert a leveled is azt sugározza hogy nem látod a hibát.