Miért működik ez így az életemben?

Szóval én úgy szerettem csinálni a dolgaimat, hogy szívem lelkem beleteszem és mindent beleadok, hogy jó legyek, ez az évek során szépen lelankadt, annyi sulis kudarc ért, pedig csak ebből tudtam volna töltekezni, mire eljutottam egyetemig, amikor végre azt tanultam, ami érdekel is, már az sem tudott lekötni, belekezdem és megunom az egészet és bármivel így van akármibe kezdek hamar ráunok és kínzom magam csak a vele, az egyetem is ilyen nem akarom otthagyni, de egy szörnyű kín, sokszor sírok, érzem, hogy nem olyan a teljesítményem, ahogy elvárják, hogy tudjam élvezni is kicsit még ha baromi nehéz is? Szerintetek miért van ez?