Hogy ismerem fel, ha lelki problémám van? Honnan tudjam, hogy kell-e komoly segítség?
Sziasztok! Lehet hülyének fognak nézni jó sokan, de nem tudom mit tegyek. Régen volt egy "legjobb barátnőm". Fizikailag és lelkileg is bántalmazott egyaránt. Mai napig ismételgetem a fejemben azokat a mondatokat, amiket tőle hallottam. Este emiatt aludni sem tudok. A suliban is csak szenvedek. Utálok emberek közé menni, még a baráti körömben sem tudom elengedni magam, félek attól, hogy elítélnek. Próbáltam beszélni a szüleimmel a folyamatos szorongásomról, de csak azt mondták, hogy beképzelem és nincs is értelme. Ez sablonosan fog hangzani, de öngyilkosságon is gondolkoztam már, úgy érzem nem tartozom ide. Nem akarok útban lenni..
Nem tudom, hogy mennyire súlyos a helyzetem.. tudom, van akinek rosszabb nálam.. de én ezt nem bírom tovább
Ha úgy érzed, hogy problémád van, akkor problémád van. Ez nem olyan határ, mint hogy 80 százaléktól ötös a dolgozat. Ez mindenkinél egyéni, és ha te magad úgy érzed, hogy nem vagy jól, ha ennek a gondolata felmerül, akkor nem vagy jól. Ez akármilyen kis dolog miatt is lehet, nem ez számít. Egyébként amit leírtál, azok meg nem olyan kis dolgok. Látszik, hogy szenvedsz a dologtól, tehát van probléma. Úgyhogy nyugodtan kérj segítséget. Amiatt ne félj, hogy semmiségnek tűnik a problémád.
Egyébként a barátaidnál mitől félsz, hogy mivel kapcsolatban ítélnek el? Ezzel a problémád dal kapcsolatban, hogy így érzed?
Köszönöm a választ :)
Igazából minden egyes kritikától félek. Meg akarok felelni, és rettegek, hogy ez nem sikerül. Ha nem sikerül, például, ha egy tanár veszekszik velem emiatt, akkor csak szimplán elsírom magam, amikor egyedül vagyok. A segítségkérés meg számomra lehetetlen, mert nem merek felszólalni, plusz a szüleim sem hiszik el. Már hatmillió jelet adtam, de semmi. Ha meg elszóltam magam csak lehülyéztek. A nővérem depressziós volt, és lehet azt hiszik, hogy csak utánozni akarom.. őszintén nem tudom
Megint én vagyok. Van olyan tanár, akinek ezt el mered mondani? Mert lehet, ha a tanárodtól is hallják a szüleid, akkor komolyan veszik. Vagy már az is jó, ha a tanár hisz neked. Nekem anno az osztályfőnök volt ez a tanár. Akivel ilyesmiről beszéltem. Suli pszichológus van nálatok? Ha van, hozzá is tudnál fordulni. (Mondjuk az online izé miatt, lehet nehezebb) Elhiszem, hogy nem mersz szólni, de ha belegondolunk kiírtad ezt a kérdést. Ez is egy fajta segítség kérés. Szóval nem reménytelen.
Kritikával kapcsolatban volt negatív tapasztalatod, azért félsz tőle?
Egyébként még egy kérdés, a "barátnőd" által mondogatott dolgokat miért ismételd magadban? Miért mondod magadnak? Igaznak gondolod őket? Úgy érzed reálisak, azok amiket mondott?
Egyébként a barátaiddal nem tudom mi óta ismeritek egymást, de ha barátkoznak veled, akkor nyílván kedvelnek. És akit kedvelek, azt nem ítélem el, nem vetem meg. Ha elítélnének, akkor nem barátkoznának veled. Próbálj fokozatosan felengedni. Ha a barátaid, akkor azért mert felengedsz a társaságukban, azért nem fognak elítélni.
Pszichológust mindenképpen érdemes megkérdezni.
Ez elég komoly probléma ahhoz, hogy foglalkozzon veled.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!