Miért tarthatnak vajon ennyire kevésnek?

Az unokanővérem munkahelyére ment dolgozni az egyik volt rokona, és mondta anyunak a telefonba az unokanővérem, hogy nem tud semmit a számítógépen sem, és, hogy még én is megtanultam rajta. Erre mondta neki anyu, hogy ma már számítógépen mindenki tud. Ezek szerint anyu is úgy értette, hogy mindenki, tehát én is. Elmondják mindennek ezt a lányt, hogy tenyeres-talpas, hülye, semmit nem tud, ronda, nem maradt meg idáig egy munkahelyen sem, stb. ugyanakkor engem méginkább lehülyéz azzal az unokanővérem, hogy még én is megtanultam. Mikor én már, akkor számítógépen dolgoztam, mikor ez a lány még pelenkás volt. Néha dicsér, ugyanakkor meg lekicsinyell az unokanővérem, aki egyébként gyógyszereket szed, mert pánikbeteg, meg miegymás. De ezt úgy mondja,mintha nem megbántani akarna, hanem olyan természetességgel. Igaz, hogy ezt most nem nekem mondta, de személyesen is simán lekicsinyell a szemembe. Szóval, úgy érzem mindenkit többre tartanak, anyu is ilyen, mindenkit többre tart tőlem, meg persze ő magától is, így érzi jól magát. Ezt a lányt is elmondja mindennek, ugyanakkor meg lekicsinyell vele szemben, tehát kevesebbnek tart. De másokkal szemben is. Egyébként anyu meg az unokanővérem is, ugyanígy burkoltan, ahogy engem, egymást is lekicsinylik néha. Főleg anyu az unokanővéremet. Egyébként életem folyamán másoktól is kaptam ilyen lekicsinyléseket. Én meg már össze vagyok zavarodva magamat illetően, és kezdem elhinni, hogy tényleg én lennék kevesebb, még ettől a lánytól is?