Kezdek besokalni ettől a vírusos helyzettől, mit kéne tennem a nyugalmam érdekében?

#1 <- Sajnálom, ha az irományom hisztisnek és csajosnak tűnt, de a végére kiírtam, hogy nem ez volt a szándékom. Egy összetett, korrekt véleményt fogalmaztam meg erről az egészről, ami tart év eleje óta. Egyébként fiú vagyok, bár ez tök lényegtelen igazából...

És igen, tudom, hogy voltak sokkal nehezebb időszakok az elmúlt században is, de valaki abba beleszületik és az nagyon más. Nagyanyám is beleszületett a világháborúba, meg a kommunizmusba. Egész életét végig dolgozta, vagy otthon nevelte anyámékat, mert az a rendszer ezt követelte meg tőle, meg őszintén szólva, csak erre volt neki lehetősége és tudása, nem volt szüksége többre. A mai világ abban különbözik a régitől (legalábbis különbözött a járványig), hogy nem követel meg senkitől se régimódi dogmákat és a törvény keretein belül mindenki úgy valósítja meg önmagát, ahogy csak szeretné. Én ebbe a világba születtem bele, ahol az ember kellő leleményességgel, lelkesedéssel, jó ötletekkel, meg persze szerencsével és kapcsolatokkal szinte bármit meg tud valósítani. Szóval igen, én nem ehhez vagyok hozzászokva, ami most folyik. De úgy gondolom, hogy ettől még ember maradok, mert nem tudok azonosulni a média és a politika álláspontjával, ami a járványt illeti. Alkalmazkodni kénytelen vagyok, de nem tudom, hogy meddig vagyok erre képes. És igazából ez lett volna a kérdésem kiinduló témaköre.

#2 <- Nem melldöngetésből írtam ezeket ki, sajnálom, ha te ennek vetted, tényleg nem ez volt a célom. Ezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy hajdanán egy lelkes, ötletekkel teli srác voltam, aki csak szeretett volna színt vinni az életébe, és elérni olyan dolgokat, melyekkel örömet okozhat magának és a hozzátartozóinak is. Jelenleg is teli vagyok ötletekkel, de ez a járvány lehúzta az összes lelkesedésemet, egyre nehezebben tudok produktív lenni. Mellesleg én még mindig kitartok azok mellett a tényezők mellett, amiket meg tudtam valósítani. Ezek nem nagy dolgok, de nekem fontosak. És, hogy válaszoljak a kérdésedre: Igen, én úgy érzem, hogy megérte foglalkozni ezekkel. Ez az élet értelme szerintem, hogy az ember a lehetőségeihez mérten megvalósítsa önmagát és azt megossza másokkal. Semmit se bántam meg, amit tettem és ma se csinálnám másképp ezeket. Egyébként nem vesztettem annyira sokat, mint amennyire beállítottam a kérdésben, csak sajnálom, hogy a járvány miatt passzolnom kellett csomó közösségekkel, munkával és iskolával kapcsolatos dolgomat. És úgy általában ez az egész globális jelenség nagyban rányomja a bélyegét a közhangulatra... melynek a negatív hulláma engem is utolért mostanra. Idő közben rájöttem, hogy nem szigetelhetem be magam az emberek és a járvány elől, mert akkor üresen el fog menni a fiatal korom. De nem tudok hosszútávon részt venni aktívan ebben a hisztériában, ami zajlik a világban. Erre kértem valamiféle tanácsot, vagy valami támogatást, hogy a két véglet között, hogy tudnék a legjobban lavírozni. Hogy én is boldog tudjak lenni, meg másokon se kelljen átgázolnom (például a járvánnyal kapcsolatos törvényeken).