Miért jó dolog, ha valaki megszületik?

Komolyan kérdezem. Mivel megszülettem, így leírom a személyes tapasztalatomat:

1 éves koromig szinte teljesen magatehetetlen voltam, ide - oda rakosgattak, azt sem tudtam kinek a kezében vagyok, csak sírni voltam képes.

Aztán 5 éves koromig óvodába járattak, ahol napi 8 órát kellett unatkoznom meg a zsivajt hallgatnom. Folyton csesztettek, alig vártam, hogy hazaérjek. Otthon nyugalom és csend. Aha, körülbelül 4-5 órán át élvezhettem ezt a boldogságot, mert le kellett feküdnöm aludni, hogy másnap FRISSEN térhessek be abba a mocskos oviba.

Mivel mindenki látta rajtam, hogy már 4 éves koromra meg vagyok nyomorodva, így vittek pszichiáterhez, ami azt eredményezte, hogy nem 8 órán át voltam távolabb az otthonomtól, hanem 9 és felet...

Aztán, 6 éves koromban irány a suli. Ott még aludni sem lehetett, a 8 óra az 8 óra ottlétet jelentett. Azt sem tudtam, hol vagyok, vagy mit kell csinálni. Lövésem sem volt, hogy mi dolgom van ott nekem, és hogy mit beszélnek hozzám éppen.

8 éven át csak a rossz jegyek eltusolásával foglalkoztam, de be kell vallani, az azért elég jól ment. Mindenki szekált, lökdöstek, szinte ugyanolyan magatehetetlenné váltam, mint újszülött koromban, még hang sem jött ki a torkomon, annyira lebénultam, ha emberek közelébe kerültem.

Aztán a ballagás... Mondjuk úgy, hogy túléltem.

Majd megint iskolába kellett mennem, szakközépbe vagy mibe'. Ott ugyanez, annyi különbséggel, hogy már annyira nem is érdekeltek a becsmérlő szavak. Ha pedig visszaszóltam, hívatták az osztályfőnökömet, aki utált engem, mindenki ellenem fordult, és így tovább.

Egyszer suli után nem mentem haza, hanem egy panel 10. emeletére felfutottam. Mire felértem, fuldokoltam, de nem a fáradtságtól. Hanem az a nyomás, ami akkor volt rajtam, az valami kegyetlen volt. Tetőtér zárva volt, ablakon pedig már nem tudtam kiugrani, nem vitt rá a lélek, és addigra amúgy is nulla lélekjelenlétem volt.

Eljött az év vége, kereshettem munkát, nyári munkát... A város legkisebb boltjában helyezkedtem el, első munkanapomon késtem 3 órát, mert nem tudtam bemenni, végül apám kísért be, miután hazaért a melóból. Bármire megesküszöm, hogy semmire nem emlékszem. Rettegtem a polcok között, és aki rám nézett, attól menekültem 2 sorral odébb. Másnap öngyilkossági kísérlet miatt bevittek a zárt osztályra, ott lehúztam egy éjszakát, majd átkerültem a gyermekpszichiátriára, 4 hétig ott kellett léteznem. Majd hazajöttem, és mivel nem tudtam elvégezni az évet, ismételnem ''kellett.''

Újra 9.-es lettem, minden kezdődött elölről, csak éppenséggel magántanulóként. Azt az évet még egyszer végig kínlódtam, majd nyári munka következett MEGINT. Másik boltba mentem, ott viszont jó fej volt a főnök. 20 perc után hazaküldött, azt mondta, látja rajtam, hogy nagyon szenvedek, megadta a pecsétet, többé nem kellett mennem.

2. év következett. Addigra nem bírtam bemenni már az iskolába, nem találtam meg egyetlen osztálytermet sem, csak mentem a folyosón a sok ember között, és alig tudtam meghatározni, hogy hol tartózkodom, a tanárokat nem ismertem fel, én pedig csak egy bunkó gyereknek tűntem, aki nem köszön vissza. Újabb öngyilkossági kísérlet, újabb 4 hét a pszichiátrián.

Igaz, ''csak'' 1 vagy 2 órát kellett volna bent lennem a suliban, de nem ment. Végül a hiányzások miatt (is) eltanácsolt az igazgató, mert szerinte ez így nem állapot. - Mondjuk szerintem sem.

Pedig szedtem az antidepresszánsokat, de semmire nem voltak jók, csak a mellékhatásukat volt esélyem megtapasztalni.

Jelenleg le vagyok százalékolva (vagy mi) és sem iskola, sem munka nincs jelen az életemben, immár 3 éve. Rengeteg rémálmom van éjjelente, de ha nappal elalszom, akkor is csak arról mesél a tudatalattim, hogy iskolában vagyok és megint belém kötnek, megint ott kell lennem, megint ki kell állnom felelni, és újra megütnek, beszólogatnak. Mivel az álmaimat én irányítom, így csak én úszom meg élve ezt az álmot, hogy szépen fogalmazzak.

Fogalmam sincs, hogy hogyan tovább, mire volt jó ez a sok szar, ami a nyakamba borult.

Miért kellett megszületnem nekem, vagy bárkinek is?