Ez mennyire súlyos önbizalomhiány?

Rövidre fogom: kellemetlen számomra minden embernek a társasága, kényelmetlenül érzem magamat, ha:

- látnak

- beszélnek hozzám

- pozitív dolgot mondanak nekem/rólam

- átölelnek

- megcsókolnak

- közelemben vannak

Ilyenkor legszívesebben elsüllyednék a világ alá. Nem érzem magamat méltónak ahhoz, hogy szeressenek, és nem is érzem, hogy szeretne engem bárki is, főleg a családom nemtörődömsége miatt.

Belekezdtem valamibe. Mindegy mi az, és hogy milyen jellegű. A lényeg, hogy sok embernek tetszik, amit csinálok, csakhogy nem adom az arcomat hozzá. Nem a műveimet szégyellem, hanem azt, hogy az enyém, hogy én vagyok az értelmi szerzője néhány dolognak. Meg szerettem volna tisztelni az embereket, így csinálni akartam egy videót, amiben én vagyok és beszélek magamról pár szót. Nem ment. Elkezdtem remegni (pedig nem élővideó volt) és úgy éreztem elájulok. A 30 nekifutás után is így voltam vele, úgy vert a szívem... Csak egy nyamvadt felvételt akartam készíteni. Így ez elmaradt.

Mi bajom van?