Van valami bevált gyakorlat arra, hogy ne folyton azzal foglalkozzak, hogy hogyan hatok másokra az adott pillanatban a beszédemmel, vagy ne az alapján akarjam alakítani a pillanatnyi szemelyiségem, hogy az adott személy vajon mit gondolhat rólam?L/22
Kamaszkoromban komoly szorongásos problémáim voltak. Jártam pszichológushoz, viszont személyes okok miatt sajnos nem tudtam a terápiát végigcsinálni, pedig nagyon kellett volna. A szorongásaimat azóta megtanultam elfogadni, de el nem múltak, sőt azóta más mentális problémáim is jelentkeztek, mint pánikrohamok, kontroll elvesztésétől való félelem, plusz a szorongás eddig nem tapasztalt fajtái. Azóta neten kutakodok és könyveket olvasok a témában. A gyerekkorom nem volt a legbékésebb, szeretetteljes, ugyanis anyám szintén mentális problémákkal kűzd, amit soha nem volt hajlandó kezeltetni. Érzelmi éretlenség, önkontroll hiánya, önbizalomhiány, önértekelési zavarok, plusz úgy gondolom, parentifikálva is voltam általa gyerekként. Emberi kapcsolatom van 1-2, plusz egy párom is, de komoly nehézségeim vannak a társaságba való beilleszkedéssel. Még nem is ismer senki, de egyből az van a fejemben, miért lenne több az élete valakinek attól, hogy engem megismerjen. Védtelennek érzem magam társaságokban. Plusz alig merek megszólalni mert attól félek hogy olyat mondok amivel megbántok valakit, vagy éppen hülyének néz. Plusz, amit a kérdésben is leírtam: a pillanatnyi "személyiségem" attól függ, hogy szerintem az adott személy mit gondolhat rólam. És emellett úgy érzem, mintha valódi személyiségem nem is létezne, aki tényleg én vagyok. Nagyon szeretnék emberekkel ismerkedni, kommunikálni, de egyszerűen nem megy.
Valaki esetleg járt hasonló cipőben? Hogyan lehet kimászni ebből?
válasza:Nekem is kamaszkoromban alakult ki a szociális fóbiám, ami aztán depresszióba fordult. Először pszichológushoz jártam, de ő nem tudott segíteni, így kerültem egy pszichiáterhez, aki kognitív terápiával és gyógyszerrel együtt kezelt, és már teljesen rendben vagyok.
A gyógyszerek azért kellettek, hogy az agyból kiürüljenek azok a kémiai anyagok, amik a gyerekkori, fel nem dolgozott konfliktusok miatt sok év alatt felhalmozódtak.
A terápia abból állt, hogy össze kellett írnom "félelmetességi" sorrendben, hogy mi az, amitől szorongok, és hétről hétre a legkevésbé zavaróval kezdve folyamatosan szoktatnom kellett magam hozzájuk – ez az én esetemben gyógyszerek nélkül elképzelhetetlen lett volna, vagyis nem haladtam volna ebben a folyamatban semmit, és nem tudtam volna sorra leküzdeni az „akadályokat”.
Sok emberben vagy idegenkedés a gyógyszerekkel szemben, amit megértek, de én úgy voltam vele, hogy mindegy milyen úton, de valahogy ki akarok mászni a dologból, különben úgy múlik el az életem, hogy igazából nem is éltem.
Később egyébként kezembe akadt egy könyv, de nem olvastam el, és nem „csináltam végig”, mert már nem volt rá szükségem, de szerintem nagyon hasznos:
Reneau Z. Peurifoy:
Szorongás, fóbiák, pánik - Hogyan legyünk úrrá félelmünkön?
Az alábbi linknél olvashatsz is róla, de az oldalon is érdemes szétnézni.
Ha a könyv nem segít, akkor szerintem újból keress fel egy szakembert, hogy ne kelljen később megbánni, hogy nem fordultál időben dokihoz, és emiatt nem tudtad megélni a fiatalságodat.
válasza:Te nem vagy semmi. Pont olyan mint én. Szinte minden stimmel kivéve hogy nekem nincs párom és hogy én úgy fogom föl az egészet hogy része a személyiségem fejlődésének.
Úgy elbeszélgetnék veled, csak hát olyan feleslegesnek tartom, sosem sikerült még online barátságot kialakítanom.
Tudod mit ha van kedved írj rám privátba és kibeszéljük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!