Ha tulsagosan erzekeny vagyok ehhez a vilaghoz akkor milyen szemelyiseg fejleszto gyakorlatot vegezhetnek, hogy ki tudjam zarni a folyamatos konfliktust magamban a rengeteg krealt valosaggal szemben?

Az előző válaszolót lepontozták, noha igaza van abban, hogy bizonyos esetekben segít, hogy ha túl nagy a káosz bent, akkor a figyelmet kifelé kell irányítani, különösen, ha odakint rend van.

Olyan helyzetekben, amikor az ember viszonylag tehetetlen, pl. csak tétlen szemlélője a dolgoknak, és viszonylag sok ideje van (diákkorban előfordul mindkettő), megesik, hogy az ember túl sokat gondolkodik, és különféle katasztrofális, körbenforgó gondolatsorok indulnak el benne. Sok ember van, aki nem bírja elviselni magát: ha egyedül van, sötét gondolatai támadnak, vagy ha más emberekkel huzamosabb ideig nem kommunikál, akkor felbomlik a világképe, fellazulnak a véleményei, minden mellett és ellen is tud érvelni, és már nem tudja magáról, kicsoda ő. Ilyenkor rendesen az téríti vissza az egyensúlyi helyzetbe, ha visszakerül az élet sodrába másokkal folytatott kommunikáció, ill. tevékenység, pl. munka vagy tanulás révén. De már az olyasmi is segít abban, hogy ne a saját belső viharainkkal legyünk elfoglalva, hanem kapcsolatba lépjünk másokkal, mint pl. egy könyv olvasása vagy a zene (persze jó zene) hallgatása.

Ha viszont az a baj, hogy a kívülről jövő ingerek túlzottan lehengerelnek, akkor olyan környezetet kell választani, ahol nem ér sok inger és nincs sok konfliktus. Nem tudom, ez mi lehet, talán egy éjjeliőri, erdészeti, metróvezetői, diszpécseri munka vagy esetleg egy világítótoronyba lehet költözni (ha van még ilyesmi egyáltalán). Mindezzel persze nem helyettesítem a pszichológus tanácsát, amit a helyedben kikérnék.