Lehet ezen változtatni?
Mióta felnőttem, semmi értelmét nem látom az életemnek. Szerettem iskolába járni, és szeretném valahogy átmenteni azokat a dolgokat.
1. Az iskolában nem ugyanazt csináltuk mindennap, hanem haladtunk a dolgokkal, nem ugyanazt ismételgettük éveken keresztül. Egy munkahelyen néhány hónap, esetleg év alatt kiismeri az ember a dolgokat, onnantól nincs semmi újdonság csak ugyanazok a feladatok végtelen ismétlése.
2. Tudtam meddig fog tartani. Az általános 8 év, a középiskola 4 év, az egyetem X félév. Most fogalmam sincs, meddig kell ugyanazt csinálnom. Persze, lehet munkahelyet váltani, de attól még nem látom, hogy meddig kell csinálnom.
3. Volt értelme jól dolgozni. Ha többet tanultam, kaptam jó jegyet, mehettem jobb iskolába, versenyekre. Most hiába dolgozom többet, van egy maximális fizetési szint, annál többet akkor sem kapok, ha többet dolgozom.
Át lehet ezeket ültetni valahogy a felnőtt életbe? Vagy ha nem, hogy lehet ezeket elengedni? Hogy lehet megszokni az évtizedekig tartó unalmas munkát?
A szabadidőm most is ugyanolyan változatos, izgalmas mint iskolás koromban. De az nem tudja kompenzálni azt, hogy a hétből öt napon keresztül ilyen unalmas életem van.
#1. Szerinted nem nézne totál hülyének a pályaválasztási tanácsadó, ha megjelennék nála 30+ évesen?
#2 Te is csak ennyit tudsz: tanulni kellett volna. Mit mégis, mérnöki diplomám van, abban dolgozom, de igy is dögunalom a munkám. Teljesitménybéres munkák általában gyárban vannak, kösz, de azzal nem vagyok kisegitve. Az utolsó mondatodat meg végképp nem tudom hová tenni. Minek érdekeljen engem az, hogy mivel van baja a több tizezer embernek? Én a saját gondomat akarom megoldani, ők meg oldják meg a sajátjukat.
Viszont mivel az itt lévő több ezer ember egyike sem tudott érdemben segiteni, és használható választ adni a problémámra, igy most már biztos vagyok benne, hogy ez a világ nem az én világom. Ezek szerint nem lehet megoldani azt, amit szeretnék: egy kiszámitható, biztos jövőt, amit szépen lépésről lépésre alakithatnék ki magamnak és nincsenek benne meglepetések, és csak rajtam múlik, hogy milyen lesz. Ez végtelenül elszomorit. Azt hiszem egy megoldás van számomra: soha többet nem fogok gondolkodni, tervezni, hagyom magam sodortatni, aztán majd lesz valahogy. És még van, aki azt meri mondani, hogy mindenki a saját maga szerencséjének a kovácsa, persze, talán egy lakatlan szigeten, ahol nincs más, mindenhol, ahol van az illetőn kivül még egy ember, már ez abszolút nem igaz.
Akkor segítek értelmezni: Tanulni kellett volna: Olyan szakmát ami érdekel, vagy olyan szinten a jelenlegit hogy gyári karbantartó lehess csak hanem mondjuk egy nevesebb tervezőiroda munkatársa...
Teljesítménybér nemcsak gyárban van, csak azt úgy hívják pl hogy sikerdíj...
Az hogy téged csak a saját problémád foglalkoztat de objektivitás nélkül nemcsak önzés de szűklátókörűség is. Amúgy van állás lakatlan szigetre is Ausztália mellett. Bár már lehet betöltötték mert többmilliós fizu volt azért hogy lakatlan szigeten élj és jelentgess a kutatóknak...
A 2 válasz neked már több ezer ember egyike....
Nem igazán értem mi a nyafogásod oka... Különben meg az egyik emberem közel az 50-hez végzett mechatronikai mérnökként az egyetemen és ment el dolgozni egy másik céghez sok pénzért...
Knézy Jenőnek is gépészmérnöki diplomája volt ha jól rémlik. Azt meg meg se említetted h milyen munka lenne jó neked csak arról beszélsz hogy a mostanit utálod...
Ha meg csak a meló a baj és karriert meg jövőt akarsz akkor külföldre kell menni. Csak ezen a földrészen millió munkahely vár rád a szakmádban is...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!