,,jobb félni mint megijedni" VÉLEMÉNYED róla? miért?

Szerintem! igaz, mert kell egy egészséges "gyanakvás" ami az ember "záloga" az életben maradáshoz...

Másrészt szintén igaz, mert az ijjedelem az egy "pillanat alatt létrejövő stressz adag", amely a félelem bőven sokszorosa... Ha mégsem akkor az már nem félelem, hanem paranóia.

Attól függ. A félelemnek sokféle formája van. Van racionális félelem. Ennek az az alapja, hogy az ember ismerve a jelent, meg a jövőbeli események bekövetkezésének valószínűségét, úgy látja, hogy a dolgok valamiféle negatív végkifejlet felé haladnak, és ha a félelem segít a helyzet felismerésében, elemzésében, és ezen keresztül növeli az esélyét a negatív végkifejlet elkerülésében, akkor tényleg jobb félni – azaz előre látni, felkészülten várni a negatív következményt –, mint felkészületlenül szembesülni vele. Mondjuk ha tudod, hogy a céged lejtmenetben van, várhatóak elbocsátások, és gyanítható, hogy te is az elbocsátottak közé kerülsz, az egy reális félelem, ami segíthet abban, hogy felkészülj erre, nézegesd az álláslehetőségeket, feleleveníts olyan tudásokat már most, amik mondjuk csak hónapokkal később jönnek jól egy esetleges állásinterjún. Szintén jó a félelem, mert arra ösztönöz, hogy amíg nem találsz munkád, legyen anyagi tartalékod, így takarékosságra ösztönöz. Ha meg nem készülsz fel erre.

Aztán van a félelemnek még mindig racionális indíttatású, de felesleges változata. Ugyan látod az események alakulását, a negatív végkifejletet lehetőségét, de ha nincs ráhatásod az eseményekre, akkor a félelem felesleges. Nyilván itt is jobb tisztában lenni a negatív végkifejlettel, mint az, ha váratlanul ér, de ezt a fajta félelmet érdemes elcsitítani az embernek magában. Ilyen – nem túl nagy horderejű – félelem lehet mondjuk az, hogy el fog romlani a mosógép. Racionális a félelem, mert a mosógép régi, mostanában vannak vele problémák, de mivel nem tudsz a mosógép állapotán javítani, így a félelem felesleges, nem félned kell tőle, hanem felkészülni erre az eshetőségre.

De van a félelemnek irracionális indíttatása, mikor az ember fél, de sokszor még a félelem igazi tárgyát, a negatív végkifejletet sem tudja megnevezni. Az ilyen félelem teljesen felesleges, racionális úton felül kell írni. Mert van az az ember, aki annyira fél a repülőgép szerencsétlenségtől, hogy autóba sem mer ülni, nehogy ráessen az autópályán egy repülő. Nyilván ez nem egy racionális félelem, mert a dolognak elhanyagolható az esélye. Nincs mire és nincs minek felkészülni, itt inkább érjen váratlanul, ha egy ilyen valószínűtlen esemény bekövetkezik, minthogy előtte rágódjak rajta feleslegesen. Hasonló félelem az, hogy „mi lesz, ha X. Y. megtudja, hogy szerelmes vagyok belé”. A félelem nyilván valamilyen szinten érthető, de tulajdonképpen mitől is fél az illető, milyen negatív következménytől? Hiszen ha X. Y. is viszonozza az érzéseket, akkor a dolog kiderülésének csak pozitív következménye lehet. Ha nem, akkor teljesen mindegy, hogy X. Y. erről tudomást szerez-e vagy sem, így sem, úgy sem teljesedett volna be a szerelme az illetőnek, így ezzel sem veszít semmit, maximum a hiú, megalapozatlan ábrándjait.