Mennyit számítanak a gimnáziumban eltöltött évek?

Középiskolai évek alatt a kortársakkal inkább a szociális dolgokat tudod szabadabban gyakorolni. Amúgy nem túl meghatározó. Van akinek megmaradnak onnan ismertségek későbbiekre is, sokaknak viszont nem.

Annyira lesz csak meghatározó, amennyire te tartod saját magadnak majd későbbiekben a fejedben.

Szia! Velem is hasonló volt (én jövőre végzek a gimiben). Kilencedikben nagyon nem találtam a helyem, osztálytársaim nagyon más közegből jöttek, nagyon más volt az értékrendjük, stílusuk, így nem tudtam velük azonosulni. Volt egy idő, amikor még ki is közösítettek, gúnyoltak. Nagyon nehéz volt ez lelkileg, szorongásos zavarom lett, sajnos még a szüleim sem támogatták. Az osztályfőnök még le is cseszett, miért nem próbálok meg "barátkozni". Egyik klikkből csalódtam a másikba, sehol nem volt jó. Év végén betelt a pohár, sulit akartam váltani, ami különböző okokból nem sikerült, maradni kellett. Tizedikben nagyjából találtam egy klikket, akikkel nagyjából kijövök, de nem ápolók velük szoros kapcsolatot. Amikor aztán vmit meg kellett csinálnom az osztály helyett, hirtelen mindenki "megszeretett". Talán mostanra helyreállt a helyzet, már határozottabb lettem az osztályban (nem hagyom, hogy beszóljanak)

Nekem igazából az segített átvészelni a magányt, hogy elkezdtem sulin kívül több közösségi csoportba járni (tánc, gyülekezet, tehetséggondozás, tanfolyam, stb), engem ez húzott ki a gödörből. Itt végre elfogadtak és szerettek, igaz barátokra leltem. Azt tanácsolom, hogy néz körül, keresd a lehetőségeket, mert sosem tudod, mi lehet. Találj egy hobbit, ami kirángat a szürke hétköznapokból, én pl. naplót írtam, versenyekre jártam és futni kezdtem. Nekem még a pszichológus is segített, sok dologra jöttem rá magammal és az osztállyal kapcsolatban.

Bocsi, ha hosszú lett, remélem tudtam segíteni. :)

A legtöbben a középiskolai évek alatt építik ki a hosszútávú ismeretségeiket, ott alakul ki legtöbbször aza szociális kör, azok a abrátságok, amik számos év múlva is megmaradnak, és mintegy meghatározó kapcsolatok lesznek az életében. De nem mindig. Nekem általános iskolában egyetlen barátom volt, akivel utána nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, középiskolában egész végzős koromig nem igazán tettem szert barátokra, és az a abrátság, ami a végére kialakult, bár kecsegtetőnek, és igen szorosnak tűnt, néhány év múlva szintén elhalványult. Nekem a szociális életem az egyetem alatt épült ki, ott ismertem meg azokat az embereket, akikkel azóta is szoros kapcsolatban állok, és jóformán napi szinten beszélünk egymással.

Szóval ha neked 3. évben még nincsen kiépült szociális köröd, nem kell csüggedni, nem maradtál le semmiről. Az emberi kapcsolatok olyan dolgok, amiket nem lehet erőltetni, előbb-utóbb találkozni fogsz olyan személyekkel, akikkel egy hullámhosszon lesztek, és abból jelentőségteljes barátság fog születni.

Mint mondtam, nekem a középsuli utolsó évében sikerült szert tennem barátokra, és ennek elérése érdekében egyetlen egyszerű dolgot tettem: Elhatároztam, hogy nyitottabb leszek. Továbbra sem kezdeményeztem nagyon beszélgetéseket, nem mentem oda másokhoz úgy igazán, de ha valaki odajött hozzám, ha valaki megszólított, máshogy álltam hozzá, nyitottabban, befogadóbban. És meglett a hatása. Az osztályom jelentős részét az utolsó évünkben ismertem meg igazán, mert lehetőséget adtam nekik arra, hogy megismerjenek engem.