Volt valakinek már ilyen érzése? Vagy van ennek a lelkiállapotnak neve?

(Sztem elősztori fontos hozzá)

Szóval 3 éve iskolát váltottam és ott kialakult egy érzés ami kiderült,hogy mai napig jelen van.Ez az érzés olyan hogy ha egyedül vagyok nem érzem de ha valakivel (akárkivel pl.:barátnővel elmegyek kávézni)akkor előjön.Se nem jó se nem rossz.Valamiért ettől az érzéstől abban a pillanatban tudom,hogy én ott kb.csak bólogatni leszek képes annyira "üres" érzés.És onnantól ugye bárkivel vagyok ellaposodik mert tényleg semmire nem vagyok képes.Akkor lesz rossz ha arra gondolok hogy semmit sem tudok tenni,erőltetnem kell hogy eszembe jusson valami.Ezek után pánikbeteg lettem és szorongásos bla bla

és itt vagyok.Leküzdöttem az ebből az érzésből jövö érthetetlenségből kialakuló szorongásom és betegségem és ujra itt vagyok.Lehet hogy emiatt megy tönkre a kapcsolatom.Pszichológusom van,de az még egy idő hogy beszélhessek vele és most jöttem rá erre a dologra.Volt valakinek hasonló?