Csak én szeretem jobban a múltat mint a jelent?

Valahogy olyan fura, hogy így repül az idő.. 2020 van.

17 éves vagyok, 2002-ben születtem. És valahogy annyira hiányzik a kisgyerekkorom. a 2010 előtti időszak. Olyan jó volt. Nem tudom miért.

Annyira jó volt, hogy egész nyárra lementünk a nyaralóba balatonra, előtte mindig megálltunk a 2003-mas ford focusunkkal a benzinkúton, hogy vegyünk autópályamatricát ami még ragasztani kellett.. ez 2007-ben volt. 2012 óta egyre kevesebbszer mentünk. Aztán már egyáltalán nem.

Valahogy olyan szomorú vagyok. Túl modern nekem ez a világ. Nem értem, hogy miért. A Régi autónk a ford.. 2003-mas volt. Szürke kárpit, szürke műszerfal. sehol egy lcd kijelző. csak a 2 fű műszer meg a klíma. tökéletesen egyszerű, de nagyszerű autó. A mostani meg egy olyan hipermodern audi ami már nem is tetszik. A4-es és 2019-es. de belül olyan ronda.. Nem értek az autókhoz, nem tudom, hogy mi mirét van én csak használom. vagyis utazok benne.

Na hát szóval nagyon hiányzik a kisgyerekkorom. És nem csak hiányzik, hanem szomorú is vagyok valahogy.. Nagyon hiányoznak ezek a halvány emlékek ahogy 3-4-5-6 évesen a balatonon játszok a nővéremmel, meg amikor autószervízben voltunk és még a képcsöves (crt) monitorokon nézték az autódiagnosztikát, meg amikor még az 1998-as suzuki swift még teljesen átlagos autó volt.

Néha olyan sírhatnékom van emiatt. Most meg olyan modern űres az életem. Nagyfiú vagyok, 6 hónap és 18 leszek. alig látom a szüleimet, a testvéremet, mert iskolába járom, meg edzésre (jó most nem, de úgy általában) és semmi nem olyan amilyen volt.