Mit tegyek, ha úgy érzem, darabokra hullott az egész életem?

Volt barátaimmal kivétel nélkül mindegyikkel megszűnt a kapcsolat, én hiába kerestem bármelyiket, senki nem ér rá, élik a saját életüket, rajtam meg túltették magukat. Munkanélküli vagyok, jelenleg nincs keresetem, de szerencsére van még valamennyi pénzem. Nincs normális emberi kapcsolatom. Nincsenek nagyon céljaim se. Anyám nem él, apámmal nem lakom együtt. Rutinszerűvé vált az életem, eszem, fekszem, alszom, pihenek, felkelek, elmegyek WC-re de kb ennyi. Minden rutinszerű, egyhangú, monoton, hiábavaló. Semmi változás. Depresszió. Napok óta ki sem mozdulok a házből, nem csinálok semmit, csak az alap biológiai szükségleteimet elégítem ki, de ezen kívül semmi, egy lelki roncs vagyok. Cél nélkül élni értelmetlen, emberi kapcsolatok nélkül meg nyomasztó. .Minden napom ugyanolyan, egyhangú, szürke, hiábavaló, értelmetlen. Mindig minden ismétlődik, semmi változatosság. Olyan vagyok, mint egy biorobot, érzések nélkül. Minden nap egyforma. Ebbe hosszútávon bele lehet őrülni. Úgy érzem, kihunyt bennem az élet szeretete.