Anorexias voltam. Az egesz csaladom aggodott ertem. Nem menstrualtam. Hullott a hajam, fajt a nyakam, szaraz volt a borom nagyon. Mit tegyek?

Na várjál, vagy valami matematikai probléma van, vagy jól értem, hogy a családod minden tagja több mint 120 kiló?

Mert, ha mondjuk te 170 centi vagy, akkor 162 kiló? :D

Először is tedd ezt tisztába, utána írj.

ui.: jó troll kérdés

Testtömegindex szerint te Normál kategóriába tartozol. A szüleid sovány kategóriába.

Nem szükséges fogynod és híznod sem. Ha 70 kg fölé és 55 kg alá nem mész simán jó vagy. Tartsd a súlyodat, a többieket meg tojd le. Legyen egy kis önértékelésed, anyádéknak meg mondd meg nyugodtan, hogy te neked ez így megfelelő, és ők a soványak. Ha végképp nem jöttök mi menj kollégiumba, ha tudsz. Enni pedig azt edd amit szeretnél, a fontos a mérték és a kellő mozgás. Hány éves vagy?

> A szuleim tokeletesek 20kiloval kevesebbek mint a magassaguk

A magasság és a testsúly nem így számolandó, ez egy nagyon rossz „képlet”. (Gondolj bele, egy 150 cm magas embernek nem 20 kg az ideális súlya.) A testsúlyról pontos képet a testtömegindex ad, ami a súlyod (kg-ban) és a magasságod (méterben) négyzetének a hányadosa. Lásd: [link]

Fiatal korban (18-20 év alatt) inkább érdemes egy kalkulátort használni, mert ott kicsit mások a határok. Lásd: [link]

Ez alapján az ideális súlyod 17 évesen kb. 61 kg lenne, 18 évesen 62 kg. De 17 évesen 52 és 68 kg között a súlyod megfelelő, nem kell rajta változtatni. 68 kg felett is csak súlyfeleslegről beszélhetünk, kövérségről nem.

> Nem Tudom magam elfogadni..kivagyok keszulve.

Jaj… Mi lenne, ha 80 kg lennél? Hülyébb lennél? Nem. Szegényebb? Nem. Boldogtalanabb? Nem. (De tényleg nem.) Talán egy kicsivel rosszabbak lennének a társkeresési esélyeid, de ott sem a mennyiség a lényeg ugye. Mert igazán az fog szeretni, aki nem a kinézetedért, hanem annak ellenére fog szeretni.

> Nem megyek sehova csak a szobamban vagyok.A barataimat kerulom.

Lehet, hogy ez igazán a bajod, nem a testsúlyod. De próbáld racionálisan átgondolni. Ettől jobb lesz bármi is? Nem, sőt éppen ellenkezőleg. Hogyan tudnád elfogadni magad, ha nem látod azt, hogy mások értékelik a pozitív tulajdonságaidat (amiből a kinézet, aminek egy aspektusa a testsúly csak az egyik, és nem is a legfontosabb tulajdonság). De még ha a negatív tulajdonságaiddal is szembesülsz, az is jó, mert tudatosulva képessé válsz arra, hogy változtass ezeken. Nem azért, mert mások úgy akarják, hanem mert magad fogod helyesnek vélni a változást.

> EN EZT NEMBIROM EZT A MEGFELELESI KENYSZERT

A kényszert te okozod, senki más. Másoknak lehetnek elvárásaik feléd. Lehetnek jogos elvárásaik, meg indokolatlan, irreális elvárásaik is. Másoknak lehetnek jó szándékú és rossz szándékú elvárásaik is. De ez nem probléma, ha probléma, az az ő problémájuk, nem a tied. A te dolgod, hogy ezeket az elvárásokat mérlegeld, megkeresd az okát és célját. Ha úgy tartod helyesnek – racionálisan, erkölcsi alapon átgondolva –, akkor önként és dalolva, örömmel fogsz megfelelni ezeknek az elvárásoknak, hiszen belátod azok helyességét. Ha úgy tartod helyesnek, akkor meg figyelmen kívül hagyod az elvárásokat. Ha valakinek ez nem tetszik, az megint csak az ő problémája, nem a tied. Valaki kiabál veled? Halláskárosodásod nem lesz tőle, ne aggódj, különben is idővel meg abbahagyja. Nem azt mondom, hogy tegyél magasról mások véleményére, elvárásaira, de ezeket racionálisan átgondolva, mérlegelve kezeld a helyén.

> en orokoltem rossz geneket

Nem. Mindig könnyebb külső tényezőkre fogni a dolgokat. A sorsod jórészt a saját döntéseid következménye, nem másé. Persze vannak adott – tőled független – körülmények, de a döntéseid szerint tudok ezeket a megfelelő irányba hajlítani.

Én valahol a túlsúlyos és az I. fokú elhízott határán mozgok. Ennek oka részben a munkám, informatikus vagyok, ülő munkát végzek. De ez is csak egy körülmény, valójában a túlsúlyom oka a lustaság, hogy nem szánok rá elég időt, hogy eleget mozogjak. Ez kizárólag az én saram, nem másé, ha valakinek hatalma van ezen változtatni, az én vagyok, és nekem van is hatalmam változtatni rajta.

Hogy elégedett vagyok-e? Nem teljesen. De nem azért, mert nem nézek ki úgy, ahogy. Inkább praktikus okok miatt nem vagyok elégedett, évente 3-4 alkalommal el szoktam menni túrázni, és érzem, hogy már nem bírom úgy, ahogy régebben, 20-25 km amit még be tudok vállalni. De úgy általában nincs ezzel gondom. Van egy jó állásom, nem keresek rosszul, stabil, hosszú párkapcsolatban élek, vannak barátaim, vannak hobbijaim, nincs okom panaszra, nem érem rosszul magam a bőrömben. Annak ellenére sem, hogy lehet, hogy két számmal nagyobb az a bőr, amiben nem érzem rosszul magam. :-) Persze nekem is vannak mindenféle problémáim, de ezek nem hatnak ki túlságosan a közérzetemre. A problémákra racionális úton kell megoldásokat találni. Az érzelmi reakciók általában nem részei a megoldásnak, így az érzelmeket függetlenedni érdemes a problémáktól.