Miért nem tudom elviselni a szüleimet?!

Én is ugyanígy voltam.

21/L

Ez a kamaszkor miatt van. Én is így éreztem, aztán ahogy nőttem belőle kifelé, úgy jöttem rá hogy milyen nagyszerűek a szüleim.

Nyugi....Ha idegesítenek, csak vegyél nagy levegőt, gondolj arra hogy jót akarnak és máris jobb lesz.

14 évesen nyolcadikos fejjel utáltam őket (naplómba legalábbis ezt írtam).

Aztán elkerültem kollégiumba és 1 év után megszerettem őket. :)

Én is utáltam őket ennyi idősen! Nem jöttem ki anyuval nagyon. :S

Aztán elballagtam nyolcból és valahogy tök jókat beszélgettünk. Azóta a legjobb barátnőm. :)

Szerintem elsősorban a kamaszkor miatt van ez... elvileg ilyenkor kezdünk önállósodni, vagy ilyesmi. Mellesleg én mostanában eléggé elhidegültem tőlük, meg édesapámmal alig van rá példa, hogy egyetértünk... De úgy érzem, mintha nem lenne szükségem a közelségükre. Mikor hazajönnek, megszokásból puszi meg ölelés és vonulok vissza a szobámba. És nem hinném, hogy olyanok... csak talán nem szeretnének elengedni és a feszültség miatt bánnak így veled/velünk... Nemtom.

Ilyenkor azzal próbálom felvidítani magam, hogy megjegyzem magamban: "A szülők mindig jót akarnak... Az a kérdés, hogy kinek." :) Ez nekem általában elég egy mosolyra, aztán próbálom elfelejteni és kész.

De végül is ez csak személyes vélemény, meg amúgy is csak egy 15 éves lány vagyok... Csak gondoltam leírom, ha már úgyis erre járok. :)