Hogyan győzhető le/enyhíthető az önbizalom hiány?

Ez az “önbizalom” mizéria egy óriási tévhit, egy nagy baromság. Egy olyan polc, amire szeretnek rá pakolni mindent, - pedig valójában nem is létezik!

NEM magadban, hanem azokban az emberekben nem tudsz bízni, akik körülötted vannak! Jól sejtem, ha egy nyitottabb, számodra szimpatikusabb környezetben lennél, akkor kevesebb problémád lenne ilyen téren?

Ha mérgező a környezeted, mindenbe kicsinyeskedően belekötnek, amit teszel, vagy levegőnek néznek, - ott kell hagyni, és új lehetőségek után nézni.

Pár éve még én is nagyon félénk voltam, - és ezt kizárólag egy hasonlóan mérgező közegnek köszönhettem. Bárkihez szóltam, állandóan azt éreztem, hogy “bocsánat, hogy élek...”.

Sokan sajnos leveszik a kamu-nyitottságot, a kamu-bátorságot is, ahogy imitálni próbálod az erősebb kiállású embereket, és foggal-körömmel próbálkoznak, hogy ők maradjanak felül a falkában. Tehát ilyen szempontból mindenféle bullshit “Hogyan legyek magabiztos?” könyvekben sem szabad bízni, mert aki a bunkó természete ellenére elég intelligens, azonnal rájön, hogy nem vagy valódi.

Viselkedj természetesen, NINCS okod félni attól, ha megkérdezel vagy vásárolsz valamit, - netán telefonon kell beszélnek egy idegennel (abban az időszakban ezek rémítettek meg a legjobban).

Ha valaki köcsög... - azt NE vedd magadra! Ezzel magát minősíti és nem téged. Nagyon sok megkeseredett, ostoba ember él a világban, aki nem való homo sapiensek közé. Ilyenkor tovább kell állni, magasról lesz*rni. Aki igazán számít és hozzád való, az szívesen fog segíteni neked.

Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel! Felesleges menet.

Mindig jöhet másik. 🙂

Ha valaki hozzád szól, viselkedj természetesen, ne félj, - a kiszemelted is csak egy ember. Engedd el magad, beszélgess, - jön minden magától, ha kölcsönösen érdeklődtök egymás iránt. Ugyanakkor nem kell mindent feltolni egy lapra. Ha semmilyen érdeklődést nem mutat irántad, nem kell zokon venni és mély depresszióba esni, csak leszűrni, hogy nem való hozzád. Gondolom, nincs szükséged egy személyválogató, nagyképű liba társaságára.

Ilyen egyszerű.

Továbbá a pszichológust sem ajánlom. Tinédzserként ott is jártam, de egy üres lufi volt, semmi több.

50.000 Ft-ért rajzoltatott velem pár képet (amit igazából kb. 5 féle módon el tudtam volna készíteni, az aktuális döntésemen múlt, hogy végül mi került a lapra, nem volt benne túl nagy logika), kitöltetett velem néhány egyáltalán nem célravezető tesztet, - aztán a végén kaptam egy diagnózist arról, hogy “normális” vagyok, de NEM kaptam semmilyen instrukciót azzal kapcsolatban, hogy hogyan legyek bátrabb, hogyan kerüljek közelebb a kortársaimhoz.