Tinédzserként mindenki gondolkozik ilyeneken?

Van, hogy elgondolkodom, hogy igazából semminek sincs értelme így emberi szemmel.

- Az ember létrejön, de minek? Mi értelme van ennek mondjuk a 3-al arrébb lévő galaxisnak szemszögéből? Mennyire nagyon vagyunk mégis mennyire kicsik.

- Vannak a fizika törvényei, de minek? Miért jöttek létre pont így?

- Néha ti is elgondolkodtok, hogy valamin felháborodtok, de logikailag végigvezetve nem tudtok igazat adni a felháborodásotoknak?

- Igazából Isten létezését konkrétan nem lehetett még eddig se megcáfolni, se igazolni. (Kérdezhetnénk, hogy melyik istenről beszélünk?)

- Az emberi test egy mérnöki csoda. Ahogy felépül mindenből és hasonlók...

- Az agy tudatos része és tudatalatti része folyamatosan egymás ellen dolgozik. "Jaj de tanulnom kéne, de az internet nem árt"

- Igazából azt se tudjuk meghatározni törvényszerűen, hogy mi a rossz és mi a jó. Mert mondjuk egy vallási fanatikus megöl valakit, mert azt hitte Isten beszélt hozzá és ezért lecsukják, az miért rossz? Az ő szemszögéből ez jó. (Ha értitek mire gondolok)

- Fölösleges felidegesítenem magam azon, ha valaki ordítozik velem. Minek? Ebből valószínűsítem, hogy azzal az emberrel nem szívesen szerzek barátságot. Most az, hogy az állati ösztöneim azt sugallják, hogy védjem meg a területem, az egy dolog, de az evolúciónk megváltozott.

- Miért élveznek a művészlelkek egy verset? Miért élvezzük, hogy ha egy metafórikus kapcsolatot felfedezünk? Miért jobb az, mintha egy egyszerű mondatban elmondják a lényeget? (Jobban megragad esetleg a memóriában? Erre ezt tartom lehetségesnek)

- Kinek higgyünk? Ha valaki tanácsot ad, az is benne van, hogy ő rossz tanácsot ad. Vagy esetleg nem azonos a világképünkkel.

- Ez a világkép dolog. Azt vettem észre, hogy amiknek tényeknek kéne lennie, azok is többnyire véleményen alapulnak.

- Igazából az emberek többsége nem gondolkozik, csak "automatán" elfogad dolgokat. Gondolok itt a hétköznapibbaktól elkezdve ("A reggeli a nap legfontosabb étkezése") a komolyabbakig (amit írnak az újságokban mindent, és most nem csak a propagandára gondolok).

- Inkább nagyképű lennék, minthogy nyámnyilának tűnjek. Ez mennyire igaz?

És hasonlók.

Igazából arra gondolok, hogy ti is szoktatok most/régen hasonló kérdéseket feltenni magatoknak és megválaszoljátok?

És kérem, az olyanokat, minthogy "Hülye gyerek, menj inkább tanulni" vagy az istenkáromlással vádolást hanyagoljuk.