Lehetséges lenne hogy szerelmes vagyok?

10.-es vagyok (16), és ami azt illeti eléggé kétségbe vagyok esve.

Az egészúgy kezdődött, hogy egyik nap bementünk biológiaórára, és nekem támadt az a fergeteges ötletem, hogy írjunk egy történetet a (mint utólag kiderült 42 éves) tanárunról és egy 17 éves lányról.

Bele is kezdtünk (legjobb barinőm meg én), és nagyon élveztük. Ezzel töltöttük majdnem minden délutánunkat...

Aztán egyszer ez komolyabbra fordult. Fél éve körülbelül elkezdtünk egy kicsit többet érzeni iránta, mint kellett volna. Elképzeltük ahogy átölel, megcsókol stb. Vágytunk arra, hogy külön figyeljen ránk.

Nem baj, jött a nyár, gondoltam elfelejtem. Gondolhatjátok... nem így lett. Első biológiaórán minden alkalommal valami fura bizsergést éreztem a gyomrom tájékán, valahányszor a szemembe nézett. Nem mertem jelentkezni, nehogy azt hidje túl nyomulós vagyok, csak bámultam a füzetem egész órán. Barátnőm észrevette, hogy valami nincs rendben velem, ezért elkezdett faggatózni.

Elmeséltem neki, hogy “pillangó effektusom” van, és hogy még mindig vágyom rá egy picit. Persze ő ezt csak poénnak vette, jót nevettünk rajta, aztán jöhetett valami más.

Én azonbsn egyre furcsábban éreztem magam. Azt vettem észre, hogy helyesnek tartom. Állandóan őt bámultam órán, az alakját, az arcát, a zöld szemeit. Nagyon megilyedtem, hiszen még csak 16 vagyok, (saját álláspontom szerint) ráérek még a szerelemmel. Na de ezt még el is tudnám fogadni. De az egyik tanáromba? Kérlek segítsetek, mert fogalmam sincs, hogy most mihez kezdjek, vagy hogy mitől van ez a “jaj de hozzábújnék” érzésem. Ez szerelem, vagy csak a... tisztelet egyik jele? Vagy titkon ennyire vágyom arra, hogy szerelmes legyek, hogy az első emberről akit meglátok azt hiszem, hogy beleestem? Ez normális?

16/L