Szerintetek depressziós vagyok?

27 éves férfi vagyok és már 3-4 éve szinte semmihez sincs kedvem, semmiben sem lelem igazán örömöm. Hétköznap reggelente fáradtan ébredek, gyakran fáj a fejem és a szemem, a reggeli nem esik jól, fáj tőle a hasam, fogmosás közben öklendezek. Munkába menet fizikailag rosszul vagyok, émelygek, hányingerem van; ha a buszon háttal kellene utaznom, biztosan el is hánynám magam. Munka közben alig tudok koncentrálni, fejben teljesen máshol járok. Az emberekkel való interakció valósággal elszívja az energiámat, kínzás már az is, ha végig kell hallgatnom másokat vagy ha csak hozzám szólnak és válaszolnom kell.

Hazafelé menet hullafáradt vagyok, sokszor le is hunyom a szemem a buszon, de aludni nem tudok. Délután és este már senkivel sem akarok találkozni, semmilyen közösségi programhoz nincs erőm, csak arra vágyom, hogy otthon legyek és egyedül pihenhessek a komfortzónámban, melyet filmek, sorozatok, videojátékok töltenek ki. Számomra egyedül ezek jelentenek egy kis kikapcsolódást (vagy inkább menekülést a valóságtól) és sikerélményt, de csak átmenetileg.

Este nehezen alszom el, 9-10 körül fekszem le, de gyakran még éjfélkor is csak forgolódom. Előfordul, hogy hajnali 3-4 körül felébredek és nem tudok visszaaludni, 5-kor pedig már fel kell kelnem.

A hétvégék kevésbé szörnyűek, szombaton általában sikerül kipihennem magam, de vasárnap már végig rossz kedvem van. Ha csak eszembe jut, hogy másnap menni kell vissza a mókuskerékbe, szó szerint a sírás kerülget.

Bulikba, rendezvényekre nem járok, nem vágyom emberek közé, már a gondolata is annak, hogy egy zajos, arc nélküli tömeg vesz körül és hogy beszélgetnem kell másokkal, akik véleményt alkotnak rólam, megítélnek, ha esetleg nem felelek meg a velem szemben támasztott elvárásaiknak, szorongással tölt el. Emiatt munka mellett csak akkor mozdulok ki otthonról, ha boltba, postára kell menni vagy esetleg valamilyen hivatalos ügyet kell személyesen elintézni. Illetve 2-3 havonta eljárok egy prostituálthoz (vele vesztettem el 5 éve, azóta vagyok rendszeres vendége), de inkább már egy ideje csak szükségből megyek, ugyanis igazából a szexet se élvezem már annyira, nincs meg utána az a kellemes fáradtság és kielégültség érzése, mint eleinte.

Rendes lánynál egyébként esélyem nem lenne a külsőm, a személyiségem és az életmódom miatt, de még ha lenne is, egy kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakításához és fenntartásához már végképp nem maradna energiám. Emiatt utcán és egyéb nyilvános helyen sem szoktam megnézni a vonzó külsejű nőket, inkább szándékosan másfelé nézek, hogy ne is lássam őket és ne legyek frusztrált, amiért láthatatlan vagyok a számukra.

Régebben szinte minden évben elolvastam legalább 4-5 könyvet, néha egyet többször is. Manapság ha elkezdek is egyet, 1-2 fejezet után megunom vagy épp arra leszek figyelmes, hogy hiába olvasok, nem fogom fel a szöveget. Ilyenkor elmegy a kedvem az egésztől és abbahagyom. Sokszor filmekkel, sorozatokkal is úgy vagyok, hogy belekezdek, de 10-20 perc után ráunok és kikapcsolom.

Új hobbik kereséséhez nincs kedvem és energiám. Szinte semmi sem kelti föl az érdeklődésemet, vagy ha esetleg mégis, az is csak rövid időre de annyira nem, hogy cselekvésre ösztönözzön.

Igyekeztem tömören és lényegre törően fogalmazni, bocsi ha ennek ellenére hosszú és vontatott lett a szöveg.

Köszi, hogy végigolvastad és azt is, hogyha esetleg válaszolsz.